Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)
VÉSZKORSZAK - EMBER MÁRIA Wallenberg elrablása
csak késleltetné Wallenberg hazatérését. Magyarországon, március 8-án a budapesti zsidók és mindazok, akiknek okuk volt sorsával törődni, megdöbbenve hallották az oroszok ellenőrzése alatt álló Kossuth rádióból, hogy Wallenberget útközben Debrecen félé meggyilkolták, feltételezhetően magyar fasiszták vagy Gestapó-ügynökök. A svéd külügyminisztérium azonnal utasította Söderblom nagykövetet, hogy szerezzen bővebb információkat az oroszoktól. Gyekanoszov 6 ígéretet tett arra, hogy sürgős vizsgálatot indítanak a rádióhírrel kapcsolatban. Ugyanekkor Kollontájt visszahívták Moszkvába más megbízással." A szovjet források, amelyek 1989-91 között tárultak fel, igazolják Kollontáj aszszony értesüléseit. Előkerült - hacsak nem későbbi hamisítvány - egy vonalas füzetlapra írt feljegyzés 1945. január 14-éről, Dmitrijenko őrmester kézírásos jelentése arról, hogy „Az általunk elfoglalt Benczúr utca 16. számú házban tartózkodik a budapesti svéd követség titkára, Raoul Wallenberg és gépkocsivezetője. (...) Wallenberg átadott egy Stockholmba címzett, német nyelvű táviratszöveget, amely nálam van. Kéri, közöljük, hogy az általunk megszállt területen tartózkodik. (...) Raoul Wallenberget és gépkocsivezetőjét elhelyeztük 6. Vlagyimir Georgijevics Gyekanoszov, ekkor szovjet külügyminiszterhelyettes állítólag Lavrentyij Pavlovics Berija kedveltje volt, s az 6 jóindulata révén került 1938 júliusában az Állambiztonsági Népbiztosság Külügyi Osztályának élére mint Berija grúziai honfitársa. „Az a nagyszámú halálos ítélet, amelyet ő hajtatott végre a húszas évek elején a Kaukázusban, »a bakui hoher« címet hozta meg neki, vérszomjas ébersége pedig a sztálini terror éveiben a grúziai népbiztosok tanácsának helyettes vezetőjévé való kinevezést. Gyekanoszovnak semmiféle tapasztalata nem volt a külügyek terén, és ő lett a külügyi osztály első olyan vezetője, aki sohasem járt a Szovjetunió határain és védelem alá helyeztük. Várom utasításait" -jelenti Dmitrijenko nem a saját szolgálati felettesének, hanem a „Politikai Osztály Főnökének". Ha igaz, és nem hamisítvány, fennmaradt egy sajtcédulán - miközben a Szovjet Hadseregnek azért még tovább kellett vonulnia, és harcokban megtisztítania az utat Berlinig - egy bizonyos Afonyin számára a 18-as (?) lövészhadosztályhoz (?) küldött parancs, amelyen két mondat áll: „Egyelőre nem továbbítani" és „Táviratot visszatartani". Fennmaradt továbbá a Politikai Osztály Főnökének, a már említett Petrovszkij őrnagynak 1945. január 23-án kelt kimutatása „a 2. Ukrán Front SZMERS szervei által 1945. január 1-20 között letartóztatott ellenséges ügynökökről", s ezek közül kettő „a budapesti svéd követség munkatársa", ezek közül egy svéd. Szálai Pál, az az egykori nyilas ifjúsági vezető, aki 1937-ben a nyilas per egyik vádlottjaként együtt volt elítélve Szálasi Ferenccel, de csakhamar kiábrándult a mozgalomból és szakított a hungaristákkal, ám ennek ellenére vezető pozícióba került az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvétel után (és ebben a minőségében mint a Nyilaskeresztes Párt rendőrségi összekötője bekapcsolódott Raoul Wallenberg zsidókívül. Oe mindennek ellenére csakhamar nagyobb szerepet játszott a szovjet külpolitikában, mint bármelyik, nála sokkal tapasztaltabb elődje. A következő két évben külügyi népbiztos-helyettes, majd berlini nagykövet lett." 1953. december 24-én Berijával együtt titkos perben halálraítélté a Szovjet Legfelsőbb Bíróság „a kapitalizmus felélesztésének és a polgárság szerepének visszaállítására tett kísérletben való tevékeny részvételért". Minderről: Christopher Andrew és Oleg Gordievsky: „KGB - The Inside Story" (A KGB belülről nézve), 1990 London, Hodder és Stoughton Kiadó.
