Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT - DOKUMENTUM Ritoók Emma levele 1924-ben

ilyen víz vérűek legyünk valaha. Magától is rossz néven venném, ha annak az embernek elfelejtené a gazságát, aki magát bántotta, hát még aki mindnyájunkat bántott, azért mert magyarok, mert úri emberek, mert becsületes emberek voltunk. Az a furcsa, hogy ennyi szósz után azt érzem, hogy sokkal közelebb állunk egymáshoz, mint látszik. Az én igazságom csak ennyi: nem engedem a fajtámat; most a zsidó látszik a legveszedelmesebbnek, de ha ezek a zsidók franciák volnának, azok ellen küzdenek. Én tényleg utálom a politikát; de azért politizálok, mert hát magyar vagyok; nem is azt mondtam, hogy magunk közt politika nélkül akarok lenni, de azt a társaságot politika mentesen kell megcsinálni, annyiban hogy nálam politikai kérdés nem jöhet fel, mert hiszen annyira különböző lesz az egyesek állásfoglalása, hogy nem is lehet másként. Hát most csakugyan pont! De a maga pontját nem fogadhattam el, mikor annyi mondani valóm volt, amint látja! Nagyon kedves, hogy Évire gondolt! De igazán, ez megható. Én azért szeretném ha férjhez menne, mert az Isten is feleségnek és anyának teremtette. Csupa szív, gyöngédség; a mellett hogy meg vannak a maga intelligens nézetei de hajlékony lelkileg; ha valami olyan emberhez jutna, aki komisz, akkor épen azért meg lenne ölve; olyan asszony, aki hamarabb meghal mint hogy panaszkodjék; kicsit gyerekesebb a koránál, de ez a legkevesebb; talán egy árnyalattal vallásosabb, mintha kálvinista lenne, tudni illik katholika; a múltkor majd megütött a guta mikor figyelmeztettem, hogy vigyázzon a villanyosokra, azt felelte, hogy hiszen mindenütt Isten kezében vagyunk! Kénytelen voltam összeszidni, hogy de bizony nekem ne várjon arra, hanem nézzen jól körül a maga szemével. Csak becsületes, intelligens, jó lelkű magyar embert szeretnék neki, nem bánom én, ha paraszt vagy iparos gyereke is; és gróf ne legyen, mert utálom az aristokratiát. Szerencsére ez a veszedelem legkevésbé fenyeget. Eddig úgy láttam, hogy nagyon fiatal embereknek tetszik, és ez baj, mert mire azok épouseurök lesznek Évi megvénül. De mindig a legintelligensebbek vannak körüle és ez más oldalról biztató. Rapcsák, nem Raksányi, a mi albérlőnk, egy kedves fiatal ember, katonatiszt volt, a háborúban orosz fogságba esett és nagyon kalandosan szökött meg. Nála van a kormányzónak a kézirata, amit a siófoki sereghez küldött, az amelyik megjelent a Szózat múlt vasárnapi számában és teljesen megcáfolja a Beniczky vádjait. Mint hadviselt és szenvedett ember, persze rengeteg ideig állás nélkül kínlódta keresztül az életét-a hálás magyarnemzet kebelében; most valami hivatalban van.