Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT - DOKUMENTUM Ritoók Emma levele 1924-ben

tak és a kultúr társaság terve. Hogy magamhoz nem hívhatok meg magyar írót a félesége nélkül, az egészen természetes, még ha a felesége néger volna is. És hogy ilyenre nem is gondoltam, abból láthatjátok, hogy Kodály Zoltánt már egy hónappal ezelőtt beavattam a dologba a feleségével együtt, aki zsidó asszony; és természetesen a többinél sem lehet másként, bár rémesen búsulok mindig, ha a mi tehetségeink zsidó lányt vesznek feleségül, egészen odavoltam, mert nem tudtam, hogy egy régi kedvencem Tóth Árpád szintén ilyen hibát követett el; még Kaffkánál ismerkedtem meg vele, egyike a legszimpatikusabb embereknek, akit ismerek. Búsulok, mert Istenem, zsidó leány nem marad férj nélkül soha, de a mi legjobb családjainknak a leányai mind többen maradnak gyerek és utód nélkül, mert nem tudnak férjhez menni; és még hozzá az ilyen férfiaknak, a legtehetségesebbeknek az utódai már elvesztik a tiszta magyarságot. (Közbevetve, tudom, hogy itt is mi vagyunk a hibások - mert az a magyar fiú magyar leányt venne el, ha alkalma volna olyannal megismerkedni, aki értékeli a tehetségét.) Itt ebben a tekintetben van a legnagyobb eltérés köztünk; Abban, hogy a zsidó fajt szerencsétlenségnek tartom a magyarra nézve; sokkal kevésbé az a németnél, absolute nem árthat az angolnak, nagyobb baj azonban a franciának is. Mert a mi tulajdonságaink éppen ott a leggyengébbek, ahol az övék a legerősebbek. Már pedig annyira nem tudok felül emelkedni a fajtámhoz tartozáson, hogy ne inkább a mienkének a fennmaradását kívánnám. Tehát itt nem arról van szó, hogy más templomban imádkoznak, hanem hogy teljes lelkiségünk és mentalitásuk más. Lehet, hogy van ezek közt olyan is, ami értékes, sőt értékesebb, mint a mienk; de nagyon sok olyan van, amit bizonyosan tudok, hogy a mienkben értékesebb. - Azután Évi egy kis barátnéjának a zsidó Rudas Klárinak is megígértem, hogy ha sikerül a tervem, megismertetem festőkkel; nagyon tehetséges és kedves leány. Tehát mint már írtam, itt nem egyéni ellenszenvekről van szó; magamnál kiválogatottan meghívhatok, akit nekem tetszik, de eszembe sem jutna, hogy azért az ő dominálásukat akarnám az én társaságomban, még ha tehetségek is, hanem épen azt, hogy a magyar írók ne legyenek kénytelenek zsidók közé menni, ha maguknak megértést és olvasókat keresnek. És ha feleséget keresnek! Képtelenségnek tartom azt a feltevést, hogy a mi magyar fiatalságunkat ne lehetne megértésre és kultúrára tanítani a társas élet utján is. A kis Ascher azóta volt nálam és nagyon jó délutánt töltöttünk, azt hiszem ő sem unta magát. Egyszóval itt nincs vélemény különbség. Azonban ha a kultúr társaságot magyarnak akarom, akkor nem lehet a zsidókkal szövetkezni; először is mert akkor magyar asszonyok nem jönnek bele, ezt én jobban tudom, mint ti. Másodszor, mert ha egy kultúr tár-