Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

AZ ASSZIMILÁCIÓ KORA - BÁCSKAI VERA A pesti zsidóság a 19. század első felében

A kereskedők Az 1833-ban összeírt 725 kereskedő közül 84-nek volt nagykereskedői jogosítványa. Ezek rendelkeztek jelentős tőkével és szaktudással, mindannyian legálisan tartózkodtak a városban, 43%-uk tolerált, egynegyedük lakhatási joggal rendelkezett, heten tolerált zsidók fiai, illetve vejei voltak. Az összeírás 117 terménykereskedőt tartott nyilván: ezek a kereskedőknek mindössze 15%-át tették ki, valamelyest megkérdőjelezve a terménykereskedelem dominanciáját a zsidók üzleti tevékenységében. Valójában a nagykereskedők nagyobb része, ha jogosítványát főképp textiláruk nagybani forgalmazására nyerte is, emellett többnyire foglalkozott terménykereskedelemmel is, de a nagy- és terménykereskedők együttesen is csak a kereskedők egynegyedét tették ki. A terménykereskedők vagyoni tekintetben kevésbé homogén csoportot alkottak, mint a nagykereskedők. Akadtak közöttük ugyan a nagykereskedők forgalmával vetélkedő nagyobb cégek is, többségük azonban kisebb ügyleteket bonyolított le. Több volt közöttük a jövedelem alapján második kategóriába sorolt üzlet. Jogállás szerinti összetételük is azt bizonyítja, hogy a terménykereskedelem ugródeszkául szolgált a kiterjedtebb nagykereskedés elérhetéséhez. Míg a nagykereskedőknek több mint kétharmada a toleráltak és kommoránsok közül került ki, a terménykereskedők között ezek együttes aránya alig haladta meg a 25%-ot. Egyharmaduk a vők, 16%-uk a fiúgyermekek közül került ki, azaz a terménykereskedőknek több mint a fele a türelmi jog megszerzésére kevesebb eséllyel rendelkező családtagokból rekrutálódott. Ismeretes, hogy a napóleoni háborúkat követő dekonjunktúra idején sok, azelőtt főleg terménykereskedelmet űző zsidó, aki már a konjunktúra idején is foglalkozott mellékesen textiláruk behozatalával, kézműáru- és textilkereskedelemre tért át, fiaik és vejeik azonban többnyire tovább folytatták a terménykereskedelmet. A termény- és kézműáru-kereskedés párosítása vagy váltogatása az 1810-es 20-as években sok zsidó kereskedő számára biztosította a válságos idők átvészelését, sőt egyesek számára még az újrakezdést, az újra meggazdagodás lehetőségét is. A fiúk és vők terménykereskedései egyébként néhány esetben igen jelentős céggé nőttek. 1833-ban a zsidó kereskedők egynegyede részben szakosodott, részben vegyes (Handler) bolti kereskedelmet folytatott. A kereskedelemnek ez az ága főleg az engedély nélkül itt tartózkodóknak nyújtott megélhetést: a bolti kereskedők több mint a fele 20 éve, illetve annál rövidebb idő óta tartózkodott a városban, és sok pesti születésű fiú is így kezdte pályáját. Ha az előbb felsorolt kategóriákban - a nagykereskedők kivételével - csak egy alaposabb vizsgálat tenné lehetővé a vagyonos és szegényebb rétegek szétválasztását, a kereskedőknek csaknem a fele egyértelműen a kis egzisztenciák közé tartozott: ide sorolható az 1833-ban összeírt 137 házaló, 77 ócskás és zsibárus, 18 szatócs, valamint a 82 alkusz. Az előbb felsorolt kategóriáktól nemcsak alacsonyabb tőkéjük, sőt gyakran szegénységük különböztette meg őket, de az is, hogy míg a