Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)
KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT - KOVÁCS M. MÁRIA A numerus clausus és az orvosi antiszemitizmus a húszas években
szakma égető strukturális problémáival kapcsolatosan állást foglalni. Szegregáció az orvosi piacon Az orvosi kar számára a húszas évek legizgalmasabb szakmai kérdése a kormány népjóléti és biztosítási reformterve volt. A biztosítás ügye a századfordulótól kezdve mindújra egymás ellen fordította az orvosi szakmát és az államot. Az orvosok ellenségesen fogadták az új nagy biztosítóintézeteket, hiszen minél nagyobb és szervezettebb volt a kliens és az orvos között közvetítő biztosító intézmény, annál kedvezőtlenebbé vált az egyes orvos helyzete a piacon. A húszas évek elejének konszolidációs elképzelései az orvosi szakma és a kormány között újabb konfliktussal fenyegettek. Bethlenek központi állami irányítás alá vonták az ország különféle - csőd szélére jutott - biztosítóintézeteit, amelyek mellesleg hagyományosan baloldali politikai befolyás alatt álltak. Az államosítással Bethlenek egy csapásra három legyet ütöttek: megszüntették a biztosítóintézetek ellenzéki politikai orientációját; megmentették a régi biztosítási alapokat a csődtől; továbbá középosztályi bázisukat szélesítették azzal, hogy a biztosítási rendszert kiterjesztették a tisztviselői-fehérgalléros rétegek nagy részére. 1921-ben a közalkalmazottak számára új biztosítóintézet alakult OTBA néven. Ugyanabban az évben 51. Magyar Statisztikai Évkönyv XXIX, 1931. 1920-ban a biztosítottak száma 513 085 volt, 1930-ra ez 832 067-re emelkedett. Ezek a számok nem tartalmazzák a biztosítottak családtagjait. a kormány országos alapot hozott létre a munkásbiztosítók számára, amely kiindulópontul szolgált a biztosítási rendszer 1927- es, átfogó reformjához, és az OTI 1928- as központosításához. Jóllehet a biztosítási rendszer bethleni kibővítése még mindig ellátatlanul hagyta a munkanélküliek és a vidéki lakosság nagy részét, a városi lakosok többségének biztosítása megoldódott: Budapesten a betegbiztosítási rendszerbe bevont lakosok aránya a háború előtti 25-30 százalékról 80-85 százalékra nőtt. 52 Az orvosok számára a bethleni reform legfőbb következménye a közegészségügyi szektor hirtelen növekedése volt. A húszas évek során a közalkalmazott orvosok száma majdnem megkétszereződött (az 1920-as 2 324-ről 1930-ra 4 336-ra nőtt), úgyhogy az évtized végére a közalkalmazott orvosok száma elérte az egész szakma 53 tíz évvel korábbi méretét. A harmincas évekre Budapest orvosainak 41 %-a köztisztviselővé, a négy nagy társadalombiztosító intézet, az OTI, a MABI, az OTBA és az MHBBI pedig az ország orvosainak több mint harmadát foglalkoztatta. Ilyen mérvű átalakulásra a MONE kétféleképpen reagálhatott. Megtehette volna, hogy a régebbi orvosegyesületek nyomaiba lépve ellenzi a kormány reformjait. De nem ezt tette, hanem okosan úgy döntött, hogy odaáll a bethleni reformok mellé, és az államosított biztosítóintézeteket a MONE befolyása alá vonja. A megrefor52. Laczkó István, A magyar munkás- és társadalombiztosítás története, (Budapest, 1986), 131 old. 53. Zentay Dezső, Beszélő számok (Budapest, 1939); Magyar Statisztikai Közlemények, 76. & 96. köt.
