Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)
KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT - KOVÁCS M. MÁRIA A numerus clausus és az orvosi antiszemitizmus a húszas években
ra is. A zsidókvóca bevezetésekor ezért 1599 felsőéves zsidó hallgatót is megfosztottak a továbbtanulás lehetőségétől. 44 A MONE a fajvédelem szempontjait az orvoslásban és a kutatásokban is érvényesíteni kívánta. Az egyesület prominens ideológusa, a nőgyógyász-professzor Bársony János egyfajta keresztényszocializmusból és fajelméletből összegyúrt orvosi filozófia alapján indította meg az orvoskaron folyó genetikai kutatások újraszervezését, s a kutatások súlypontját a fajelmélet irányába tolta el. Az „államalkotó faj nemesítését" célzó munkálatok célja most már az lett, hogy egy új és valódi magyar „biológiai arisztokrácia" kialakítását mozdítsák elő. A Bársony-féle iskola revideálta a századforduló után kialakult progresszivista eugenikai hagyomány genetikai ideálját. Madzsar József és eugenikus társai - baloldali meggyőződésük mellett, vagy annak részben ellenére - nyíltan vallották, hogy az alsóbb osztályok biológiai állapotát alacsonyabbrendűnek tekintik, s hogy az eszményi genetikus típus kutatásával éppen az a céljuk, hogy megváltoztassák, megjavítsák a tömegek biológiai tulajdonságait. A jobboldal orvos, ideológusai Bársonnyal az élen megfordították ezt a logikát, és az eugenikai szemléletet egy kifejezetten polgárellenes, anti-urbánus gondolatmenet jegyében alakították át. Az ideális genetikus típust nem annyira élettani, mint 44. Szegeden 1922-ben a zsidók aránya az első éven 7 százalék, de a második évfolyamon már 31 százalék volt, s ezek egy része Hoór Károly budapesti professzor szerint vélhetőleg olyan diák volt, „kik a numerus clausus törvény miatt kiszorulva a hazai egyetemekről, külföldre mentek", majd „első évüket lehallgatván,... mint 'szerzett inkább ideológia szempontok, egyfajta moralizáló populizmus jegyében jelölték ki. Genetikai eszményükké az alsóbb rétegeket, a nagyvárosi lázongástól távol eső parasztságot emelték. „Az államalkotó faj nemesítése a kunyhóban kezdődik" - írta Bársony -, mert a forradalmak bebizonyították, hogy „mai magyar nagyon nagy számában az elromlott magyar, a kikben talán az apáik színsajátságai most szunnyadóban vannak s a chromosomáiknak a rosszra hajlamosabb, összeférhetetlen, a veszekedő, pártoskodó, romboló, hazafíatlan része tört az előtérbe. Vagy hát valahogyan valahol egyik-másik chromosoma elkeveredett egy idegen chromosomával, a mely benne, hacsak időszakilag is, felülkerekedett, s most mint nemzetközi presentálja magát". Bársony felfogásában az eugenika nemcsak a politikai viselkedés genetikus hátterének meghatározására volt alkalmas, hanem annak megváltoztatására is. Noha az orvosi karban az eugenikai radikalizmusnak ezt a fokát kevesen tették magukévá, a MONE vezetői osztották Bársony elképzelését arról, hogy az orvosi karnak kitüntetett szerepet kell vállalnia a fajvédelem terén: „Mivel faji és népesedési kérdésről van szó - mondta az egyesület elnöke, Ritoók Zsigmond -, senkinek sem lehet szigorúbb kötelessége a porondra állni és mindent nyújtani, amit csak képes, mint az orvosi karnak, mely a faj és a népesedés kérdéseit hivatásosan kell hogy képjogosok' szívesen felvétetnek". (Szegvári, i.m., 132-133 old.) A pécsi orvoskaron a húszas évtized középső éveiben is 30-40 százalék között volt a zsidó hallgatók aránya. {MONE, 1925. április 1.) 45. Bársony János, Rectori beszéd, (Budapest, 1922), 22. old.
