Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)
KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT - LENGYEL GYÖRGY A gazdasági elit szegregációja és lakásviszonyai (1920-1940)
relékére, s a budai elitnegyedek lakásainak is csak fél százalékára volt jellemző. Vannak a lakásminőségnek olyan indikátorai, amelyek nem különböztek számottevően az elit és az átlagnépesség körében. Ez két tipikus esetben van így: vagy ha mindkét csoportnál igen gyakran, vagy ha mindkettőnél igen ritkán fordult elő az adott jellemző. Az elsőre példa a vezetékes árammal s a vízvezetékkel való ellátottság, amely az elit esetében 100%, s az átlagnépesség körében 93, illetve 87%. A másodikra példa egy korabeli szolgáltatással, a telefonhírmondóval való ellátottság (ami nem volt azonos magával a telefonszolgáltatással): ez az elit 4,1, s az összlakosság 0,7%-át jellemezte. Első pillantásra meglepő, de hasonlóképpen mindkét esetben viszonylag alacsony volt az olyan lakások aránya, amelyekhez lakáson kívüli WC tartozott. Itt azonban az okok nyilvánvalóan különbözőek: az elit esetében ez a több WC közül az egyiket, többnyire a kerti lakhoz tartozót jelentette, míg a külvárosiak esetében az egyetlen WC-t. Nem annyira a vízöblítéses WC önmagában volt ekkor már az elit lakásstandard sajátossága (hiszen a fővárosi lakások 64%-a rendelkezett ezzel 12 ), hanem a lakáson belüli több WC (az elit lakásainak háromnegyede volt ilyen). Az indikátorok legtöbbje azonban igen jelentős különbségekre utal. A fővárosi lakások 48%-ában, ezzel szemben az elit lakásainak 100%-ában volt fürdőszoba, 42% esetében több is. Az elit lakások 94%-ában volt gázvezeték és 60%-ában központi fű12. BudapestSzékesfőváros Statisztikai Évkönyve, Í943. Bp. 1943. 20.p. tés, az átlagnépesség esetében az arányok 46, illetve, 8%. A budapestiek 17%-a, az elit 100%-a rendelkezett telefonnal. Az elit lakószobái (a cselédszobák kivételével) parkettázottak voltak, a fővárosi lakásoknak csak 48%-a volt ilyen. Az elit lakások mintegy felénél volt a szobák fala tapétázva, ez a fővárosi lakásoknak csak 3%-ánál volt így. Megkísérelhetjük kiszűrni a lakásméretekből következő különbségeket oly módon, hogy a hat szobás lakások standardjével vetjük össze az elitlakások adatait. Ha így teszünk, természetesen a különbségek számottevően mérséklődnek, s csupán valamelyes előny marad fenn az elit lakásainak javára: szemben a hatszobás lakások egy fürdőszobás standardjével a multipozicionális elit lakásainak másfél fürdőszobás standardje áll. Változatlanul valamelyest kedvezőbb marad a kerthasználat lehetősége (42, illetve 48%), és egyértelműen kedvezőbb a központi fűtéssel való ellátottság (34%, szemben a 60%-kal). E fennmaradó különbségek azzal hozhatók összefüggésbe, hogy az elit lakásai mind méretek, mind pedig felszereltség tekintetében meglehetősen nagy szóródást mutattak, s bizonyos esetekben élesen megoszlottak. Másként tehát: azzal együtt, hogy az elit lakásmódja karakterisztikusan különbözött az átlagnépességétől, önmagában viszonylag heterogén volt. Tekintsük át röviden e heterogenitás és megosztottság főbb jellemzőit, s próbáljunk magyarázatot keresni okaira!
