Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ÉLET A KULTÚRÁBAN - ZEKE GYULA A nagyvárosi kultúra új formái és a zsidóság

Hevesi Sándor Papp Rezső felvétele 1918 Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Tár „... Semmi komoly nyomára nem akadunk valamiféle színházi szegregációnak. " tisztikai jellegű adatok hiányában a zsidó részvétel mélységét csak kifejezetten erre irányuló vizsgálatokra támaszkodva mérhetnénk fel. Ezek nélkül is bizonyos azonban, hogy a könyv- és zeneműkiadók, a könyvkereskedők, a galéria-tulajdonosok, a műgyűjtők vagy épp a mecénások körében ez a részesedés igen magas volt. A budapestiek, zsidók és nem-zsidók, ott ülnek a kávéházakban, következő fontos helyszínünkön. A kávéházak és rokonintézményeik zsidó vonatkozásait bemutatva most sem elég csupán a tulajdonosok közötti magas arányukra utalni. (A századfordulón a korcsmárosok, vendéglősök, szállodások és kávéház-tulajdonosok - országos adat! - majdnem fele zsidó volt, de még 1910-ben is több mint 41%-uk.)'

7 A magánszférától hangsúlyosan elválva itt, kávégőzben és cigarettafüstben folyik a szó politikáról, művészetről, nőkről; születnek cikkek, versek, novellák és üzletek. A pincér többnyire kultúratisztelő, mindig és úgy van ott, amikor és ahogyan vendégei kívánják, s ha a hírlapíró vagy a szépíró - a kettő gyakran egy személy - még csak ezután lesz sikeres és gazdag, hitelt is kap a kávéjára. Nem kis részben itt formálódik az új, polgári személyiség, születik az új kultúra. „Ami történik ezen a földön, itt történik." - írja Kosztolányi 1914-ben.'

8 A színház intézménye cseppet sem mondható újnak, nem értelmetlen azonban polgári színházról vagy a színházzal való élés polgári módjáról beszélni. Az sem lesz téves, ha ezeket az új fejleményeket is kapcsolatba hozzuk a századforduló Budapestjének zsidóságával, s mindenekelőtt az 1896-ban megnyílt Vígszínházzal, vagy az 1903-ban megnyílt Király Színház-