A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)
ANDREW LEES - LYNN HOLLEN LEES Bevezető
melyben az feltűnik. A város fejlődését vázlatosan áttekintvén, a szerző főként azon értelmezésekre összpontosítja figyelmét, melyek a kabarét mint különleges színpadi műfajt valamiképp a modern, változékony és heterogén világvárosi élet kulturális megfelelőjének, egyfajta metaforájának tekintik. Ezzel összefüggésben részint Georg Símmel gondolatait, részint a látványművészetek fejlődését idézi. A színházi életről szólva megvilágítja a kabaré és a show-varieté műfaji összefüggéseit, s egyben feltárja a berlini szatirikus szellem mélyrenyúló hagyományát, amelynek a kabaré is oly sokkal adósa, s amelynek számos berlini művész öregbítette hírét, dicsőségét. A század húszas és harmincas éveit vizsgáló második részt az amerikai szerkesztők nevével jegyzett két tanulmány egyike nyitja meg. Ehelyütt elég csupán annyit jelezni, hogy a szerző szándéka szerint megkísérelt a választott korszelet urbánus problémáiról minél teljesebb körképet adni azon bőséges korabeli forrásanyag alapján, amely az első részben érintett három ország közül legalábbis kettőt jellemez. Ez időre Angliában (vagy Franciaországban) a modern nagyváros többé nem keltett oly nagy közfigyelmet, mint akárcsak egy-két nemzedékkel korábban. Németországban és Amerikában viszont ez az érdeklődés csak még inkább fokozódott. A német és amerikai fejlődés ekkortájt megmutatkozó éles ellentétét válogatásunk e részében további árnyalt tanulmányok érzékeltetik. Carol Willis esszéje az Empire State Building születéséről az elméleti megközelítések helyett inkább a városkép gyakorlati változásait igyekszik nyomon követni. A szerző sorra kimutatja, hogy a pénzügyi szempontok miként határozták meg New York első felhőkarcolóinak tervezői és építészeti megoldásait. A húszas években látványos gyorsasággal egymás után emelkedő manhattani toronyházak hátterében szemünk láttára feslik fel az ingatlanspekulációknak, a tőkés konzorciumok mohó vetélkedésének bonyolult szövevénye. A modern metropoliszok jellegzetes arculatát mindezek nyomán üzleti és esztétikai megfontolások egyaránt formálták. A két háború közötti nagyvárosi lét fonákját a legnagyobb mértékben a világválság okozta emberi tragédiák jellemezték. A gazdaság szétesése egyben temérdek városlakó egzisztenciális csődjét jelentette. Napközben munkanélküliek özönlötték el az utcát, éjszakánként hajléktalanok sokasága próbált hidak alatt vagy hevenyészett viskókban menedéket találni. DavidR. Goldfield és Elaine A. Brownell azon erőfeszítéseket ismerteti, amelyek révén az egykori szövetségi kormány a Roosevelt elnök nevével fémjelzett „New Deal" program keretében megpróbált úrrá lenni minden idők talán legsúlyosabb urbánus válságán. Noha e válságprogram leglátványosabb eleme, a „bolygóvárosok" s az olcsó és tömeges lakásépítések terve kudarcba fúlt, a központi kormány a közmunkák megszervezése révén sikerrel elősegítette a nagyvárosok újbóli talpraállását. Jeffry M. Diefendorflegújabb könyvének (In the Wake of War) válogatásunkba felvett fejezete ismét visszatérít az Óceán innenső partjára, hogy a német nagyvárosok 1945 utáni újjáépítését közelebbről szemügyre vehessük. Diefendorf a rekonstrukció tényleges menetét a negyvenes évek végének zavaros politikai közegén át próbálja nyomon
