A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)
PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - PAUL BOYER Az amerikai nagyvárosok erkölcsrendészeti reformjainak két arca
lók lobognak, féllobogózva a Városháza és - egy kivételével — valamennyi templom; a könyv végén II. Vilmos német császár megy fölfelé a Városháza lépcsőin, hogy hivatalos látogatást tegyen a polgármesternél - Mrs. Potter Palmernél! -, s fejedelmi áldását adja Chicagóra, „a világ legeszményibb városára". Nos, a nagyvárosi erkölcsök elkötelezett megjobbítói ilyen hangulatban várták a századfordulót. Az általuk kidolgozott kétféle módszer - a derűlátóan környezetelvű, meg az aggodalmaskodóan erőszakos - a századforduló után határozottabban elvált egymástól, s az elkövetkező években mindkettő az amerikai társadalomtörténet jellegzetes alakító erejévé vált. 1914-et írtak, s Newton D. Bakernek főtt a feje a gondtól. Két éve volt már Cleveland polgármestere, s egyik dédelgetett vágya - a nagyvárosi haladás szokványos reformcélkitűzései (alacsonyabb fuvardíjak, a közművek köztulajdonba vétele és más hasonlók) mellett - az volt, hogy bár sikerülne ebben az iparosodott nagyvárosban is (legalább közelítően) megvalósítani a saját gyermekkorának Nyugat-Virginiájában megtapasztalt erkölcsi rendet. A polgármesternek mindenekelőtt Cleveland számtalan zenés mulatóhelyével gyűlt meg a baja, az ott tapasztalható iszákosságal, feslettséggel és általános trágársággal. Előbb a szokott módszerrel próbálkozott: a mennydörgő szavak és az erős kéz politikájával. Ám a rendőri erőszak - megfigyelések, letartóztatások, mulatóhelyek 40. Uo. 426,428. bezáratása - nem hozta meg a kívánt eredményt. A mulatóhelyek láthatólag csak egyre népszerűbbé és egyre arcátlanabbá váltak. A kétségbeesett polgármester ekkor cselhez folyamodott. Ahelyett, hogy szemtől szembe rohant volna neki a mulatóhelyeknek, városi tánctermeket nyittatott a ligetekben, gondoskodván arról, hogy ezek a szórakozóhelyek vonzóak, jól megvilágítottak és szeszmentesek legyenek, s hogy „gondosan megválogatott férfi és női felvigyázók" őrizzék bennük a rendet. A rossz hírű magánintézmények csakhamar gyakorlatilag kiürültek, közönségük átpártolt a közpénzekből működésbe hozott vetélytársakhoz. 1918 tavaszán az akkor már hadügyminiszter Baker bokros teendői közepette is tudott időt szakítani arra, hogy tanulságos tapasztalatait megossza az Amerikai Szociálhigiénés Társulattal. 41 Baker számára - mint megannyi nemzedéktársa számára - a tanulság egyértelmű volt: a nagyváros erkölcseinek kézbentartására hosszú távon nem az elfojtás a leghatékonyabb stratégia; a nagyvárosi környezet megváltoztatása, tudatos megtervezése - a viselkedés- és jellemformálás finomabb és összetettebb módszere - célravezetőbb lehet. Ez a meggyőződés, mely az 1890-es évek pozitív, környezetjavító kezdeményezéseiből nőtt ki, nem csupán a Baker-féle városi mulatóhelyek létrehozásában nyilvánult meg, hanem a bérházi állapotok megreformálásában, ligetek és játszóterek létesítésében, látványos parádék és műkedvelő kiállítások szervezésé41. Newton D. Baker: „Expression versus Suppression" SociolHygiene 4. sz. (1918 július) 309-316.
