A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - PAUL BOYER Az amerikai nagyvárosok erkölcsrendészeti reformjainak két arca

Az amerikai nagyvárosok erkölcsrendészeti reformjainak két arca* PAUL BOYER * Részlet Paul Boyer: Urbon Mosses ond Moral Order in America, 1820—1920 c. könyvéből. (Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1978) 175-187,220-224. o. Engedélyezett utánközlés. A

századvég utolsó évtizedében a városi erkölcs megújulásának prófétái, ha nem akartak megrekedni az általánosságok szintjén, fogas kérdésekkel találták szembe magukat a gyakorlat síkján. Mindenekelőtt azt kellett fontolóra venniük, hogy az erkölcsi irányítás és telkesítés milyen stratégiái kecsegtetnének leginkább sikerrel. Az első lépés nyilvánvalóan a politikai reform volt: eltávolítani a csirkefogókat, akik a városi élet erkölcsi forrásait megfertőzték; ám sokan látták, hogy az igazán nehéz feladat még ez után következik - ha a város fölötti uralom ismét a „tisztább elemek" kezébe került, hogyan tudják abból a város olyannyira kívánatos erkölcsi megújulását kicsiholni? Válaszul e kihívásra két teljesen különböző - bár végső soron egymást kiegészítő - stratégia bontakozott ki. Egyes reformerek az erős kéz politikája felé sodródtak, erőszak alkalmazásával kívánták kiirtani a bűnt s biztosítani a polgári erények magasabb szintjét; mások viszont finomabb, közvetettebb módszerekhez vonzódtak: a város erkölcsi állapotának fölemelését a tárgyi környezet átalakításával óhajtották megvalósítani. A két módszer - a harcias meg a környezetformáló - egyelőre még nem volt pontosan kidolgozva és nem is határolódott el élesen egymástól. Mindkettő számos alakváltozatban jelent meg, s gyakran előfordult, hogy egy és ugyanaz a személy hirdette mindkettőt egyszerre - olykor egyazon könyv, cikk vagy prédikáció keretében. Ráadásul a témát harsány szónokiassággal tárgyalták, s ennek hangneme a szivárványos optimizmustól a károgó aggályoskodásig terjedt: a város jövőjét rózsa-