A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - BRIAN LADD Polgári öntudat, önkormányzati vállalkozás és a városi viszonyok Németországban

- s teszi ezt méghozzá merőben hiábavaló módon, anélkül, hogy ezáltal amazok viselkedésére egyértelmű és végleges magyarázatot nyerne. Alkalmasint minden efféle „objektív érdekazonosításnál" fontosabb lehet azon megfontolások értő elemzése, amely a korabeli történelmi szereplőket bizonyos célok kitűzésére és követésére vezette. Mindezzel persze nem azt állítjuk, hogy az érdekek szükségképpen alárendelt szerepet játszanak az eszmékhez képest, csupán arra kívánunk rámutatni, hogy a várostervezést életre hívó sajátos feltételek arra késztették a reformereket, hogy saját gazdasági, jogi és erkölcsi elképzeléseiket egyéni, közösségi és kormányzati kötelezettségként értelmezzék. Az a történész tehát, aki érdekeiket utóbb tévedhetetlen magabiztossággal azonosítani véli, épp csak e társadalmi csoport sokarcúságáról, megannyi belső bizonytalanságáról feledkezik meg.

28 A polgári öntudat látszólag kevésbé lényegi indítéka számos tekintetben elégtelennek tűnik ahhoz, hogy az osztályérdekek vagy a reformereknek tulajdonított társadalmi ellenőrző szerep motivációit pótolni tudja. Ám ha belátjuk, hogy a reformerek reményei, vágyai és célkitűzései mennyire kusza és széttartó halmazt képeznek, egyszersmind azt is el kell ismernünk, hogy esetenként az indítékokról kevesebbet tudhatunk meg, mint magáról az egykori szemléletmódról és problémaérzékelésről. A polgári öntudat mint magatar28. Haskeil: „Capitalism" 343. o. - Peter Gay: „Freud for Historians (New York: Oxford University Press, 1985, 99-115. o.) Ld. még: Clifford Geertz: „Ideology as a Cultural System", in.: Geertz: „The Interpretation of Cultures" (New York, Basic Books, 1973,202. o.): tásminta szoros szálakkal kötődik az urbánus problémák megoldásához. Ha megengedjük, hogy a reformerek elvi nyilatkozatai nem pusztán számító önérdekeiket voltak hivatottak leplezni, úgy nekünk is érdemes lehet komolyan számot vetnünk a polgári öntudat jelentőségével, amelynek fogalmát a kortársak ugyan sok esetben önmaguk számára sem tisztázott jelentéssel, ám mindenkor feltűnő nyomatékkal használták. A polgári öntudatot nemegyszer a burzsoázia azon múlt századi, valamennyi nyugati társadalomban feltűnő törekvésével azonosítják, hogy az alacsonyabb társadalmi osztályok erkölcsi fölemeléséhez mintát teremtsen. Nyilvánvaló, hogy valamiképp ezen eszmény munkált a városi lakáskörülmények méltóbbá és egészségesebbé tételének erőfeszítéseiben is. Alighanem Németországra is érvényes Paul Boyer értékelése a századforduló Amerikájának várostervező és városszépítő buzgalmát illetően, amelyben a szerző a mindinkább növekvő nagyvárosok társadalmi és morális kohézióját megerősíteni hivatott, 29 tudatos mozgalmat lát. Céljaik ilyeténképpeni meghatározásával szemben feltehetően maguk az egykori városvezetők sem emeltek volna kifogást. Ám mindez csupán annak érzékeltetésére szolgál, hogy a múlt századi polgári reformerek társadalomképe még morális kategóriákba rejtve nyert kifejezést. Hiszen Boyer értékelése s a hasonló megállapítások valójá„Az érdekelméletek legfőbb hibája, hogy pszichológiai megközelítésük túlontúl éteri, a szociológiai pedig túlontúl izzadságszagú..." 29. Boyer: „Urban Masses" 280-281. o.