A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - BRIAN LADD Polgári öntudat, önkormányzati vállalkozás és a városi viszonyok Németországban

szépség és egészség iránti igényeink is tel­jesülhessenek, s amely, mint hisszük, még a jelen mostoha viszonyai közepette is ké­pes leend e téren komoly eredményeket elérni." Az elvi és „módszertani" kritikát csupán a legvégére hagyják: „Ámde a meg­váltást hozó végső megoldás csakis alulról jöhet, minthogy egyes-egyedül a szerve­zett tömegek elszánt küzdelme vezethet egy új és valódi kultúra megteremté­séhez!" 26 Ezen önkormányzati törekvéseket pe­dig legfőképp azon hivatásos alkalmazot­tak ösztönözték, akik politikai szimpátiá­juk szerint ugyan jórészt liberális érzüle­tűek voltak, ám dédelgetett szakmai ter­veik sikere érdekében kínosan ügyeltek arra, hogy pártatlanságuk látszatát meg­őrizzék. Ok adták az urbánus problémák adminisztratív ügyintézőinek derékhadát, sőt esetenként kezdeményező frontharco­sait. A bürokratikus önérdek ily módon to­vábbi lendületet biztosított a várostervezői programok megvalósulásához, bármi is lett légyen azok tényleges formája. Az ehelyütt vizsgált kezdeményezések ugyanis, noha egykor szociális programként voltak meg­hirdetve, jóval túlmentek a jóléti, szociális intézkedések körén, s voltaképp a gazda­ságba történő adminisztratív beavatkozás újabb formáját jelentették. Karitatív és rcpresszív intézkedéseket, gazdasági haté­konyságnövelő avagy tudatos társadalom­tervező szándékokat egyaránt felfedezhe­tünk közöttük. Ez pedig kétszeresen is megnehezíti, hogy általános ítéletet for­26. Rheinische Zeitung, 1910. aug. 22. A villamosokról mint a decent­ralizálás eszközeiről Id.: Rheinische Zeitung, 1904. okt. 1. és „Sozial­demokratie und Stadtverwaltung in Frankfurt am Main" ( 1906) - 34. máljunk a különféle várostervező progra­mokért síkraszálló reformerek tényleges indítékairól. Hisz reformjavaslataiknak nem csupán személyes késztetései, ám egyszersmind végcéljai is merőben eltérő­ek lehettek. A várostervezés széles köréből e reformerek egyidejűleg többféle célkitű­zést is magukénak vallhatták: a közerköl­csök jobbátételét, a közösségi összetartás erősítését, a közrend és közbiztonság meg­szilárdítását (beleértve akár a munkásosz­tály pacifikálását is), vagy éppen egy haté­konyabb városgazdálkodás megteremté­sét. Mindezen célok nem különíthetőek el tisztán egymástól, mint ahogy maradékta­lanul nem is férnek össze. Mind a kortárs megfigyelők, mind a tör­ténészek előszeretettel próbáltak a refor­merek aránylag szűk csoportja mögött vala­mely konkrét (vagy akár konspirativ) ér­dekközösséget felfedezni. Az egyik efféle meglehetősen szókimondó „leleplezés­nek" a vilhelmiánus szociáldemokraták s a korabeli háztulajdonosok adtak hangot mondván, hogy a városok folytonos növe­kedésének jelszava csupán a helyi keres­kedő elit anyagi érdekeit hivatott elleplez­ni. Nyilvánvaló, hogy a befolyásos banká­rok és kereskedők nem támogattak olyan intézkedéseket, amelyeket üzletileg hát­rányosnak véltek - csakhogy mind a kor­társ bírálók, mind magunk hajlamosak vagyunk náluk jóval élesebb különbséget tenni a között, ami az üzlet (s ne feledjük, ezek az emberek egyidejűleg számos kü­lönféle vállalkozásban voltak érdekeltek!) o. A zónákkal kapcsolatban Id.: Rheinische Zeitung, 1912. márc. 21. és 1913. máj. 7. A közigazgatási annektálásról Id.: Kommunale Praxis, 8. évf. (1908) 58-59., 344., 694. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom