A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - BRIAN LADD Polgári öntudat, önkormányzati vállalkozás és a városi viszonyok Németországban

szersmind a városlakók életminőségét is képes magasabb szintre emelni. A fentiekben jellemzett „várostervezést" tehát végső soron az tette vállalhatóvá, hogy létezett egyfajta közmegegyezés a kívánatos célokat illetően - közegészségügy, decentralizáló lakáspolitika és így tovább -, melyek előmozdítása a városvezetésre hárult. A várostervezők erőfeszítéseinek rokonszenvvel kísérése ekként hát korántsem korlátozódott ama szűkebb politikusi és hivatalnok elitre, amely a helyi hatalmat kezében tartotta, jóllehet e konszenzus pontos határait utólag nemigen lehet megvonni. Kétségtelen, hogy a munkásság - csakúgy, mint a „Mittelstand" szószólói - minduntalan kinyilvánítják abbéli elégedetlenségüket, hogy csoportjaik és érdekeik a helyi önkormányzatban nem bírnak kellő képviselettel. Ugyanígy mellőzöttségükre panaszkodnak bizonyos városrészek, főként az akkoriban becsatolt külső övezetek lakói is. Ám a lakásviszonyok, az útépítés, csatornázás, parkosítás s a városi közszolgáltatások terén kétségkívül azon külvárosi iparnegyedeknek volt a legmostohább soruk, amelyek a befolyásos elit lakó- és 23 munkahelyi körzetein kívül estek. A hivatali elöljárók s a helyi kereskedelmi kamara nagyhatalmú üzletemberei abban az időben gyakran hárítják el a városi tanács külvárosi képviselőinek - például Köln 22. Danid Wieczorek: „Camillo Sitte et les débuts de l'urbanisme moderne (Brüsszel, 1981, Mardaga) - Leonardo Benevolo: „The Origins of Modern Town Planning" (London, 1967, Routledge and Kegan Paul) - Giorgio Piccinato: „Städtebau in Deutschland, 1871-1914" Braunschweig, 1983, Vieweg Verlag. 23. Rheinische Zeitung, 1895. aug. 5. és nov. 30. - Kölner Tageblatt, 1895. szept. 13. - Kölner Lokal-Anzeiger, 1903. okt. 30. és nov. 2. - StW Köln, 1899. márc 23. - 102-103. o. - StW Frankközigazgatási határának 1888-as kiterjesztését követően a centrumpárti városatyák - ez irányú panaszait azzal az érvvel, hogy az efféle partikuláris ügyekkel a város egészének boldogulását szem előtt tartó felelős testületek nem foglalkozhatnak.

24 Mindazonáltal nem árt fenntartással kezelnünk ama bevett felfogást, miszerint az önkormányzati vállalkozás korabeli gyakorlatát döntően a „liberális" elvek határozták meg. Mint azt a lakáskérdéssel összefüggésben már megjegyeztem, ezek az elvek nem csupán a liberálisokat jellemezték, ám még a különféle antidemokratikus elitek is vonzónak találták egy olyan társadalmi reform lehetőségét, amelynek nincsenek politikai következményei. A Centrumpárt s kiváltképp annak Rajnavidéki frakciója erőteljesen támogatta a jóléti, szociális intézkedéseket, sőt a nagyvárosi munkásság szavazataira számítva inkább a Centrumpárt, semmint a Liberális volt az, amely végül is kidolgozott egy nagyvárosi szociálpolitikai programot. A demokratikusabb szellemű erők, így a baloldali liberálisok és szociáldemokraták e reformokban maguk is sok tekintetben a városi tömegigények iránt megnyilvánuló pozitív önkormányzati hozzáállást láttak. A szociáldemokraták például nem egyszer jelentős mértékben támogatták a városi tanácsok szociális javaslatait, mindössze furt, 1901. jon. 17.-51. o., 1901. okt. 22. - 547. o, és 1907. máj. 14. - 302. o. 24. StW Köln, 1896. jan. 2. - 9. o. valamint 1908. okt. 22. - 327. o. 25. E nézetek programszerű kifejtését Id. Karl Trimborn és Otto Thissen: „Die Tätigkeit der Gemeinden auf socialem Gerbiete (Köln, 1900, Bachem). Ld. még a párt önkormányzati ügyekkel foglalkozó, 1910-től megjelenő folyóiratát: a Kommunalpolitische Blatter"-!.