A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

A HÁBORÚT KÖVETŐ ÚJJÁÉPÍTÉS ÉS A DEZINTEGRÁCIÓ ÚJABB KORSZAKA - ROBERT FISHMAN A külvárosok határán születő új amerikai város

A „huszadik század új városa" nem a Fritz Lang 1926-ban készült Metropolis című filmjéből megelevenedő fantasztikus toronyváros, s nem is a gazdag képzelőerejű építész, Paolo Solari méhsejtszerű, likacsos Arcologyja. (Solari terve egy új város felépítésére az Arizonai sivatagban a hatvanas években elbűvölte a futuristákat; a fejlődésben visszamaradt törpéhez hasonlatos mintaváros, amely a tervből született, bizarrságával most turista látványosság.) Ez a város inkább az autópályák, a színvonalas sorházak, az üzletközpontok és irodaparkok decentralizált világa, amelyet az amerikaiak 1945 óta építettek föl maguknak. Példái ennek az olyan területek, mint a Silicon völgy Észak-Kaliforniában, a 128as út Bostonon túl, az Egyes számú főút melletti sáv Princeton és New Brunswick között, a 285-ös út környéke Észak-AtlanCherry Hill, New Jersey. Ez a város, csakúgy, mint jó néhány más környező település, korábban Philadelphia külső lakóövezetét alkotta, mára azonban - főutak és autópályák hálózata köré szerveződvén - irodaházak, vásárló utcák, ipartelepek, családi házak, mi több, lakás célra emelt toronyépületek bonyolult egyvelegévé nőtte ki magát. Forrás: Robert Fishman: Bourgeois Utopias: The Rise and Fall of Suburbia (New York 1987, Basic Books - 117. o.) „... ma a népesség negyvenöt százaléka elővárosban él... "