A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - CHARLES E. G. MASTERMAN London élete - mai szemmel

királyság" mint az ember „sorsmértéke", „valahány tettének végső ítélőhelye" magasodott fölénk. Ezzel szemben napjaink nagyvárosi tömegei Istent legfeljebb halvány visszfényként, a világ jóllehet szeretetreméltó, ám mindegyre távolmaradó uraként érzékelik, menny és pokol pedig csak letűnt gyermekkoruk mind távolibb emlékfoszlányaivá lesz - emez vonzását, amaz visszatartó erejét mihamar elveszítvén. E változás hatását, egész jelentőségét ez ideig még nem mutatta ki senki, ám bizonyos jegyei máris kivehetőek. A materiális kielégülés növekvő vágya, mielőtt az éj, mely mindent elfed, végképp leszállna; a nehéz esztendők alatti szűkölködés s a megpróbáltatások viselésének mind hevesebb elutasítása; a kufár uralomvágy pusztán evilági javakra tekintő, korlátolt haszonlesése s az elvont spirituális eszmények látványos semmibevevése az emberi személyiség jövőbeni átalakulásának megannyi baljós előjeleként tűnnek elénk. E meglehetősen sarkos állítások olvasóink zömében alighanem felvetik a további árnyalás és bizonyítás szükségét, mint ahogy bizonnyal némiképp körültekintőbben kell majd szemügyre vennünk nagyvárosaink alsóbb néposztályok lakta negyedeit is. A probléma - melyet minden ilyen gigászi méretű népességtömörülés rendre ugyanúgy vet fel - London példáján immár teljes kifejletében tárul elénk. Érdemes hát figyelmünket e hatalmas embertömegre összpontosítani, mely a korábbi viszonyok átalakulását s a fejlődés főbb irányvonalait talán leginkább segíthet nyomon követni. Az új probléma E helyütt, Londonban ugyanis éppúgy tanúi lehetünk a korábbi társadalmi bajok enyhülésének, mint az új városlakó tömegek színrelépésével támadt súlyosbodó problémáknak. Azon nyomorúságok, melyek a társadalmi felelősségtudat ébredésének egy korábbi időszakában a közfigyelmet magukra vonták, mára javarészt eltűnőben vannak. Bűnözés, sötét tudatlanság, borzalmas létviszonyok, állatias életmód, Istentől és embertől való elhagyatottság - íme az áldatlan állapot, melyet a korábbi reformerek oly lankadatlan hévvel ostoroztak. Sikerült felfedniük - noha csak egy szűkebb körön belül - a valós viszonyokat, láthatóvá tették a bűn és elesettség döbbenetes mélyeit. London elmúlt fél századbeli története mindezen nyavalyák szívós felszámolásának, eltökélt orvoslási kísérletének jegyében telt. Való igaz persze, hogy e bajok szórványosan ma is léteznek - hisz egy ilyen méretű nagyvárosban ugyan mi nincs meg? -, mi több, összességükben talán még számosabb embert érintenek, mint korábban bármikor. A londoni bűnözők egybegyűlvén alighanem kitennék Európa bármely kisebb fővárosának lélekszámát, mint ahogy együttvéve az egészségtelen londoni szegénynegyedek is bízvást elérik egy önálló nagyváros méreteit. A megrögzött iskolakerülő gyerekek száma akár kétszeresen is meghaladhatja nem egy tengerentúli gyarmatunk lakosságát. Ám a megkezdett munka immár tovább halad, s a világosság, úgy tűnik, lassan mégiscsak győzni fog, sorra behatolva a sötétség maradék zugaiba, konok térhódítá-