A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

LENT - DÉRY TIBOR Alvilági játékok (részletek)

sivalkodva, feszülő, kacagós kedvvel majd hogy a feje tetejére nem állította az egész pincét. (...) Reggel, hogy kinyitották az óvóhely dupla faajtaját, az udvarról levágódó huzat - mint egy indulatszó - egy szempillantás alatt izgalomba hozta az egész pincét: a polcokon megcsörrentek az üvegek, a fekhelyek takarói meglibbentek, a padlóról felszállt a por, s az ágyúdörej hirtelen bezúduló felhőjében a hadi Jupiter egy percre birtokába vette a puha ölő alvilágot. Egy női sikoltás hallatszott: mintha a meglepett ló kiáltott volna. - Csukják be az ajtót! - morogta egy férfihang. Az ajtóval szemben álló ágyban egy borzas lányfej felemelkedett a párnáról, s meglepetten hunyorogva szemügyre vette a lábánál magasan kavargó porfelhőt. Jobbra-balra fekhelyeiken az emberek hirtelen felkönyököltek vagy felültek. - Mi történt? - kérdezte valaki. Mari néni, a csizmadia özvegye, gyertyát gyújtott, s karját magasra emelve, egy gyöngéd mozdulattal bevilágított a mellette fekvő öregasszony arcába. - El, Daniskáné? - kérdezte. - Már miért ne élnék! - dünnyögte ez rosszkedvűen. - Minek ébresztett fel? - Felébresztettem? - kérdezte Mari néni ámuldozva. - Hát nem hallotta, hogy összedőlt a ház a fejünk fölött? - Ha összedőlt, hát összedőlt - dörmögte özv. Danjskáné. - Én ragaszszam össze? Az aknatűz azonban, úgy látszik, elállt, az udvar felől már semmilyen zaj nem hallatszott. Az alacsony pincemennyezeten nem látszott repedés, a sötéten izzadó falak is hibátlanok maradtak. Az esemény hírnöke, a magas porfelhő, hirtelen összeroskadt, és elfeküdt a padlón, mint aki célhoz érve megtagadja önnön létét. Az emberek feltápászkodtak, s gyors, néma mozdulatokkal öltözni kezdtek. Mire János bácsi, a helyettes légoltalmi parancsnok, felhúzta csizmáját, és fejébe nyomta erdélyi báránybőr süvegét, szomszédja, Andrási úr, a sánta pincér, aki éjjel az ágyban is felöltözve, kalapban aludt, már vissza is tért felderítő útjáról. A ház udvari fala, az első emelten, találatot kapott, jelentette; ám nagyobb baj nem történt, a gránát mindössze egy kis lyukat nyomott a falba, s letépett egy darabot az emeleti folyosóból. - Ott sincs nagyobb hiba - mondta -, mert nem tépte le egészen, csak letörte. Úgy lóg le a ház faláról az a kedves kis folyosó, mint kolbászról a nyúzott bőr. - Hogy kerülök be akkor a lakásomba? - kérdezte az öreg varrónő.