A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
BETEMETVE - GOSZTONYI PÉTER A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza
és a kb. 35-40 főnyi felfegyverzett és fegyveres harcra jórészt kiképzett pártfunkcionáriussal) „rövid úton" végeznek az ügyetlenül, a Köztársaság tér gyér bokrai védelmében elhelyezkedő támadókkal. 38 Miért nem jött segítség? A Köztársaság téri ostrom lefolyását nem akarjuk itt részletesen ismertetni. Erről „pro" és „kontra" már egy sor visszaemlékezés, tanulmány és interjú jelent meg (melyek különböző értéket képviselnek) 39 az elmúlt 36 évben. Csak annyit: 11 óra tájt a pártház védői, illetve a vezetők kezdtek „idegesek" lenni. Ok felsőbb parancsnokságukra már 10.30-kor jelezték a kialakult helyzetet, és segítséget, felmentést kértek. A BM, a HM, a Partizánszövetség, a Belső Karhatalom parancsnoksága kezdetben bőkezű volt az ígéretekben. Repülőt is küldtek a tér fölé (minek?), hogy derítse fel a helyzetet. De konkrét segítség sehonnan sem jött. Csak a mind sürgetőbb segélykérésekre, az ígéretek. Tóth Lajos ezredes, mint mondja, megsebesült, de előzőleg telefonon elérte Maiéter Pált, aki ezidőben még mint ezredes, a Kilián György laktanya parancsnokaként, Nagy Imre felkérésére a kormánnyal tárgyalt. Tóth Lajos: „Elmondtam neki, mi zajlik a téren, és segítséget kértem tőle. Már tudott az ostromról. Azt mondta nekem: Lajos, sajnos sem38. Lásd Lengyel Zoltán i.m, 107 és 108 oldalait 39. Magyarországon Hollós Ervin és Lajtai Vera folytattak érdemi kommunista, pártos értelemben - kutatásokat. Nyugaton pedig e tanulmány szerzője igyekezett szemtanú-vallomásokat és dokumentumokat a témáról gyűjteni. 40. Tóth Lajos idézett interjújából. (Mellékesen: ahogy én ismertem mit sem tehetek. Király Béla kezében van az ügy!" 40 Ismervén az akkori helyzetet, elképzelhetetlennek tartom Tóth állítását, és azt is, hogy ehhez - megint csak Tóth szavait adva vissza - Maiéter hozzáfűzte volna: „S tudod, hogy ő ellenforradalmár!" Maiéter október 30-án szívvel-lélekkel a forradalom mellett állt. Király Béla is. Tóth - enyhén szólva - beképzeli magának ezt a beszélgetést. Tóthék nem a Nagy Imrekormány és emberei felé, hanem az ortodox kommunisták felé kerestek kapcsolatot. A sok főtiszt az ostrom egész ideje alatt csak a telefonokat használta. Egyiküknek sem jutott eszébe, hogy átvegye a parancsnokságot a házban lévő védők fölött és azt katonai tudása, tapasztalatai szerint szervezze. Hagyták, hogy Tompa és Várkonyi ügyködjenek. Tompa is telefonált ide-oda. Egyszer Orbán Miklós parancsnokságát is elérte. Ott azt a „jó tanácsot" kapta: segítséget nem tudnak küldeni, de saját belátásuk szerint cselekedjenek, próbáljanak egyezkedni a támadókkal! 41 Ez volt egyébként a kommunista párt felső katonai vezetőségének általános „tanácsa" a forradalom teljes időszakában. A belső káosz, a szakértelem teljes hiánya, az emberi gyarlóság, a tehetetlenség és az egész „ügy" rothadtsága, amit védtek - ezek mind ott tükröződtek ezekben a kapkodó, ellentmondó, még nagyobb zűrzavart okozó „tanácsokban". Maiétert, ha őt egy ilyenfajta felhívás eléri, saját kompetenciájában intézkedett volna. Nézetem szerint egyetlen honvédszázad elég lett volna ahhoz, hogy egy erélyes parancsnok irányítása alatt, véráldozatok nélkül a Köztársaság téren a rendet helyreállítsa...) 41. Tompa, i.m, 53. oldal
