A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
BETEMETVE - GOSZTONYI PÉTER A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza
Csizmadia József rendőr törzsőrmester, aki a pártház előcsarnokában teljesített a forradalom alatt szolgálatot, 1957-ben erről így beszélt: „[Kilenc óra után] kb. öt-hat fegyveres jelent meg a bejárat előtt egy rendőrőrmester és egy tűzoltó vezetésével. Megkérdezték tőlem, hogy mi van itt. Közöltem, hogy a Budapesti Pártbizottság épülete. Ezután azt kérdezték, hogy kik teljesítenek szolgálatot. Arra a válaszomra, 34 hogy rendőrök, lefegyvereztek." Közben a felkelők (valójában már nemzetőrök, tehát a kormány által elismert karhatalom) behatoltak az előtérbe. A másik két rendőr, aki szintén az épület védelmére volt kirendelve, Csizmadiával együtt sietett elhagyni a pártház előterét. Eltűntek a téren. Velük ment el még négy vagy öt államvédelmi őr is - a Tompa-Várkonyi csoportból -, akik szintén rendőrruhában voltak, és most megragadták az alkalmat, 35 hogy otthagyják szolgálati helyüket. Tompa Károly éppen borotválkozott. Hallván az épület előteréből hozzá felszűrődő zajt, felfigyelt. Az 1957-es Jelentés-ben a következőket mondja: „... egy harcos jelentette, hogy a téren fegyveresek gyülekeznek, és egy csoport civilruhás fegyveres férfi igyekszik kifelé az épület csarnokából. A fegyveresek öten-hatan lehettek. Odaérkezésemig az épületben lövés nem hangzott. Közvetlen ezután az előcsarnokban kézigránát robbant. Ekkor már a harcosok körülfogták a lépcsőhazat, s a gránátrobbanás után - amelytől senki sem sebesült meg - tüzet nyitottak. (Kiemelés tőlem. G. P.). Ennek következtében egy személy az ellenforra34. Jelentés, i.m. 4. oldal 35. Ugyanott dalmárok közül már nem tudta elhagyni az épületet, így elfogtuk az előcsarnokban..." 3 * Az épületből kifelé haladó fegyveresek ugyan miért dobták volna el azt a kézigránátot, amely Tompa szerint oly „személytelen módon" robbant? Budapesti beszélgetéseink során ehhez a témához nem volt hajlandó újat mondani. A BM már többször idézett 1957-es Jelentése is megkerüli a kérdést. Egyedül Lengyel Zoltán, a hetvenes években rendőrszázados, de 1956 októberében a Belső Karhatalom 2. őrzászlóalja 2. századának államvédelmi őre, akinek Várkonyi alhadnagy volt a parancsnoka és aki október 30-án maga is a pártházban tartózkodott, a már említett Belügyi Szemlében írt visszaemlékezéseiben vallja be: „Röviddel 10 óra után egy kb. húsz fős fegyveres csoport, kihasználva a váratlanságot, rajtaütésszerűén betört a földszintre, lefegyverezte az oda beosztott négy-öt államvédelmi őrt, a két rendőrt, és az előcsarnokban lövöldözött. Ekkor dördült el részünkről az első puskalövés, s ekkor dobták el az első kézigránátot..." Ide szükséges több megjegyzés. Mi az, hogy „váratlanság"? A pártház védői napok óta számoltak a támadással. Az előcsarnokban megerősített őrség volt. Tehát a felkelők (nemzetőrök) részéről őket nem érhette „váratlanság"! Az előcsarnokban levő rendőrök és államvédelmi őrök önmaguktól hagyták el az épületet. Csatlakoztak a fegyveresekhez. Ezt mind a BM jelentés, mind Tompa Károly, mind Lengyel Zoltán 36. Tompa Károly a Sólyom - Zele-könyv 51. oldd
