A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

BETEMETVE - GOSZTONYI PÉTER A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza

az általános tűzszünetet, és ugyanaznap délután, 17 óra körül jelentette be a Kos­suth Rádión a forradalom célkitűzéseinek felvételét kormányprogramjába, vagyis, elismerte, hogy a nép, a nemzet kívánságát magáévá teszi. Minderről a Tóth csoport­nak tudnia kellett volna, hiszen a rádiót a Köztársaság téri pártházban hallgatták éjjel-nappal, és katonai vonalon is kapcso­latban kellett volna lenniük egyrészt a HM Politikai Főcsoportfőnökségével, másrészt az Apró Antal vezette Katonai Bizottság nem tudni hol „állomásozó" törzsével. Tóth Lajos 1991-es interjújában több­ször is elszólja magát, például mikor kije­lenti: „Nem volt sok időnk meditálásra. Az események új megítélése 28-án este, de inkább 29-én lett ismertté, ezután maguk a karhatalmisták is feltették a kérdést, ho­gyan értelmezzék a dolgot, most akkor ők ellenforradalmárok? Mező Imre akkor fela­jánlotta, hogy mindenki menjen vissza szolgá­lati helyére, mi pedig - a katonatiszti csoport ­költözzünk valami más épületbe, mert félő, hogy a pártházat megfogják támadnia [Kiemelés 19 tőlem. G. P. megj.] Mező, mint írtuk, ka­tonaviselt ember volt. És Nagy Imrét - ha nem is nyíltan, annál óvatosabb volt - tisz­telte. Ez az okos ember könnyen kiszámít­hatta, ha az ortodox kommunista Tóth-cso­port (melynek működési céljáról még szól­ni kívánunk), az épületben tovább buzgól­kodik, és ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy az AVH-őrség saját jelenlétét a kü­lönböző előző napi akcióik során a felkelők előtt már felfedte, akkor itt bajok lehet­nek. A szovjetek védelmére sem lehetett 1956. október 29-étől számítani, hiszen az 19. Tóth Lajos interjúját közli: Kurír, Bp., 1991 /11. sz, 13. oldal előző napi Nagy Imre-féle kommüniké­ben az is benne volt, hogy a szovjet csapa­tok magyarországi megbízottaival való megegyezés során, a Budapesten eddig operáló szovjet csapatok (a Különleges Hadtest és később a Szovjetunióból, illet­ve Romániából támogatására érkezett csa­patai) a következő 48 órában elhagyják a főváros területét. Ez egyébként a forradal­mi nép egyik kívánsága volt. Tóth Lajosék azonban maradtak. Októ­ber 29-én is kísérleteztek a munkásmilícia szervezésével. Eszük ágában sem volt ­miként az egy 1993-ban összehozott ke­rekasztal-beszélgetés során, amely Buda­pesten zajlott le, és amelynek jegyzőköny­ve még zárolt, elhangzott -, hogy például az október 29-én megkezdődő forradalmi Nemzetőr (amelynek zöme munkásokból állott) központtal felvegyék a kapcsolatot. Jóllehet Tóth ezredes mind Kopácsi Sán­dor rendőrezredes budapesti főkapitányt, mind Király Béla vezérőrnagyot a „régebbi időkből" jól ismerte. (Király lett a későb­biekben a Nemzetőrség Országos Parancs­noka, Kopácsi Sándor a helyettese.) Sőt: Tóth Lajos Maiéter Pál ezredest, a későb­bi vezérőrnagyot is jól ismerte. Tegeződ­tek. Október 29-én Maiéter neve közszá­jon járt a városban. „Mindenki" tudta, hogy a fiatal páncélos ezredes katonáival együtt az Üllői úti Kilián György laktanyá­ban székel. Tóth akarattal nem keresett kapcsolatot a győztes forradalom katonai vezetőihez. Ha erről nem szívesen is beszél, mi tudjuk, ő továbbra is a Gerő - Hazai vonalon állt. Utasításait az akkor már agóniában leledző

Next

/
Oldalképek
Tartalom