A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
BETEMETVE - PRAKFALVI ENDRE A budapesti „ős-metró" (1949-1956)
sedésüktől vezéreltetve kárt okozzanak azzal, hogy „felesleges beruházást eszközölnek..." 21 ! A források azt mutatják, hogy a legfelső vezetés legalább akkora figyelmet fordított a vállalat politikai-ideológiai természetű kötelmeinek (pártszervek kiépítése, stb.) áttekintésére, mint a gazdasági jellegű problémák megoldására. Ugyanis a Központi Vezetés a Földalattivasútépítő Vállalat párttitkárának és Üzemi Bizottság titkárának az Országos Pártbizottsághoz küldött jelentéseiből folyamatosan tájékozódott a vállalati pártépítés, a munkaverseny, a békekölcsönjegyzés (alacsony szintjének oka az volt, hogy a dolgozók ez ügyben „opportunista" álláspontra helyezkedtek) helyzetéről, az agitációs gárda tevékenységéről, a sztahanovisták számának etc. alakulásáról. Ezek a beszámolók, ha teljesítményszázalékokat közölnek is, a ténylegesen elvégzett munkáról kevés értékelhető adatot tartalmaznak. Az egyes munkahelyek megnyitásának dátumain túl a létszám változása követhető elsősorban nyomon, minthogy fontos volt a párttagság arányszámának, azaz az ideológiai munka eredményességének dokumentálása. A pártépítés ebből a szemszögből még talán fontosabb is volt, mint maga a „termelés". A munkálatok tetőpontján, 1952 nyarán a dolgozók létszáma - zömük paraszti származású, vidéki ember - meghaladta az öt és félezret, közülük párttag 646 fő volt. Az építkezés menetében nyilvánvalóan felmerülő problémákra néha történik csak utalás; a tervek készítése csak „kullog" az építőmunka után, felül kellene 21. PI. Aldi. 276f.PB1511.Ea.: Bebrits Lajos vizsgálni a Tervező Intézet munkáját, sokba kerül a föld kitermelése, úgyszintén a beépített anyagok stb. A „problémák" fő oka azonban a közelebbről meg nem határozott ellenség volt, akt a vállalatnál a „legnagyobb mértékben a bérkérdésnél végzi aknamunkáját". Az építkezés sajátos vetülete rajzolódik ki a Földalattivasútépítő Vállalat üzemi pártszervezete Metró című lapjából. Az újság az 1951. április 1-i különszámmal indult, az első évfolyam első száma a május elsejei volt. Ez az orgánum is alapvetően az ideológia terjesztését célozta az adott területen, ám ha ritkán, de szolgál fontos ténybeli adatokkal is. Jellemző, hogy saját vállalati építőmunkájukról kevés beszámolót adtak, fotót pedig kiváltképp gyéren közöltek. A moszkvai példát viszont többször bemutatták; például 1951. december 21.: „Sztálin nevét hirdeti a Moszkvai Metró minden állomása"! A termelésre való ösztönzés fő eszköze a Szabad Nép rendszeres és állandó olvasása, de a lapból majd csak később, egy visszaemlékezésből tudható meg (1953 december) például az, hogy a munka ásóval, lapáttal, kötéllel és vödrözéssel indult. A valós munkakörülményekre elvétve derül fény; mikoris például az emberektől „meleg csákányváltással" kívánták a teljesítmény növelését (napi 26 munkaóra többlet). Az „első magyar fúrópajzs" csak 1953. február 21-én indult meg, hosszú előkészítés után a Stadion állomásnál. Az 1952 decemberi omlásról a Puskin mozi alatt (egy halott) nem számoltak be, de egy tübbinggyűrű összeroppanásáról 22. Pl. Arch. 276 f. 88/278.
