A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

LENT - EÖRSI ISTVÁN Fazekak (filmnovella)

den rejtett igazság a fényre kívánkozik. Életem summázatát kapjátok kézbe most, a sorsdöntő órán. Akármi történjék is velem, őrizzétek és óvjátok, amit most elétek tárok, mert fontosabb nálam. Táncsics az égre néz, majd le a földre. - Isten nevében - mondja. Ásni kezd. A fagyos talaj nehezen enged. Némán ás, a három fiatalember, Teréz és a kutya bámulva nézi. Nagy sokára egy fazekat emel ki a talajból, a fazékra rá van drótozva a fedél. Ünnepélyes testtartással odébb viszi a fazekat, majd folytatja az ásást. Zihál, megpihen egy pillanatra. Zilahy átvenné tőle az ásót, de Táncsics szinte gorombán elhárítja. Tovább ás. Kiemeli a második fazekat, leteszi az első mellé, odébb lép, újra ásni kezd. Már három, öt, nyolc fazék sorakozik egymás mellett a fagyott földön. A fiatalok fázósan dörzsölik össze a kezüket. Beniczky ásít, Pápainak lecsukódik a szeme. Táncsics a szívéhez kap. Teréz odaugrik hozzá, Táncsics elhárítja, ás tovább. Már tizenkét fazék látható. Teréz föléjük tartja a lámpást, a hold is felkelt. Táncsics lefeszíti az első fazékról a fedelét. A fazékban ronggyá ázott, szétrohadt papírcsomó. Táncsics tompán felnyög, nyüszítve feszegeti a második fazék fedelét, a vastag, rozsdás drót nehezen enged, aztán újra egy lucskos papírhalom bukkan elő, majd újra és újra. Végül tizenkét szétrohadt papírkupac bűzlik a telek közepén. Táncsics felzokog, Teréz átöleli, csitítja. Egyszerre felvonít a kutya: felszegett fejjel, hosszan, kétségbeesetten ugat. Prottmann hivatali szobája. A policájdirektor íróasztala mögött ül. Előtte Zilahy Károly joghallgató áll. - Már egy órát áldozott nekem idejéből a policájdirektor úr, és még mindig nem kegyeskedett elárulni, hogy miért épp ellenem nem adott ki elfogatási parancsot. - Ön sem árulta el - mondja Prottmann -, hogy ki az elkobzott forradalmi iratok szerzője. Pápai úr és Táncsics úr egyaránt a magukénak vallják őket. Namármost a kézírás Pápai úré, de a gondolatok Táncsics úr rögeszméi. Zilahy nem válaszol. - Ha nem tisztázódik, hogy ki a szerző, akkor a bíróság arra kényszerül, hogy mindkettőjüket hosszú börtönbüntetésre ítélje. Ismét csönd a válasz - Hát akkor befejeztük a társalgást mára. Vagy van még valami közölnivalója? Zilahy nemet int, aztán mégis beszélni kezd. - A policájdirektor úr azt állította, hogy az öreg egy zavaros fejű fantaszta, és hogy nekem, jó házból származó művelt fiatalembernek nevetnem kellene rajta. Valóban mulatságos, hogy ázott papírkupacokat kapart elő a je-