Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

MEGSZÁLLÓK - L. NAGY ZSUZSA A főváros román megszállás alatt

sághoz cöbb panasz érkezett arról, hogy a kivonuló román hadsereg nem hagyott fel a rekvirálással, s ezért a bizottságnak több helyen is be kellett avatkoznia. 1919. november 14-én reggelre azonban a román csapatok helyét Budán a nemzeti hadsereg foglalta el, s még azon a napon minden konfliktus nélkül átvonult a pesti oldalra. A történeti irodalom, a kortársi emlékezet a nemzeti hadsereg budapesti megjelenését november 16-ához köti. Nem véletlenül. Az ünnepélyes bevonulásra ugyanis csak két nappal később, gondos előkészületek után került sor. Ennek során Mattyasovszky Ferenc, a főváros akkori rendőrkapitánya már október 2-án papírra vetette azoknak a biztonsági intézkedéseknek a sorát, amelyeket a bevonulás zavartalansága miatt szükségesnek tartott. Ezek közé tartozott a statárium kihirdetése, a bevonulás idejére üzleti és általános záróra elrendelése, a kiszámíthatatlan reakciójú lakosság minél teljesebb távoltartása az eseménytől. Ehhez a katonai körletparancsnokság is hozzátette a magáét, amennyiben - együttműködve a rendőrséggel, sőt azt cselekvésre ösztönözve - sorozatos letartóztatást foganatosított olyan személyek esetében „akikkel szemben azon igen indokolt gyanú forgott fent, hogy közvetlenül a románok kivonulása után rendbontó, kommunista színezetű mozgal13 mak előidézésén munkálkodtak." Horthy hasonló szellemben, úgy készítette fel saját egységeit, mintha egy ellenséges város megszállását hajtanák végre. 13. Forrósok Budapest múltjából III. 1919-1945. szerk. Szekeres József. Bp. 1972.20. 14. Uo.21. A nemzeti hadsereg budapesti bevonulásának ünnepélyes ceremóniáját november 16-án rendezték meg. Az időjárás Mattyasovszkynak s azoknak kedvezett, akik rendzavarástól tartottak. Igazi kellemetlen novemberi nap virradt a városra, az eget sűrű, sötét felhők borították, délelőtt az eső is esett. Ilyenkor az emberek akkor sem kívánkoznak az utcára, ha arra biztatják őket. Amikor a nemzeti hadsereg alakulata, élén fehér lován Horthy Miklóssal, a Fehérvári út felől a Gellért Szálló elé érkezett, egyszerre kondult meg a város minden harangja, ily módon is hangsúlyozva az esemény jelentőségét és ünnepélyességét. Jelképes volt annak a helynek a kiválasztása is, ahol a főváros vezetősége fogadta Horthyt és a nemzeti hadsereget, hiszen a román városparancsnokság a Gellért Szállóban működött. A bevonulókat népes küldöttség fogadta, amelyben részt vettek Budapest vezető tisztségviselői és más előkelőségek, az ünnepi köszöntő beszédet Bódy Tivadar ekkor még hivatalban lévő - polgármester mondta, felidézve a város megpróbáltatásait a proletárdiktatúra, valamint a román megszállás alatt. (Bódyt az új, kereszténynemzeti városvezetés 1920 elején eltávolította tisztéből.) Horthy lóháton fogadta a köszöntést, és lóhátról felelt Bódy beszédére. Jól ismert beszédének sokat idézett és jellemző szavai így hangzottak: „Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre 15. Bandholtz 148. 16. Források... 21.