Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

LÁTOGATÓK - FREDERICK PALMER BUDA ÉS PEST

népe szobrot akart állítani a szeretett, hősként tisztelt költőnek, Petőfinek, rájöttek, hogy nincsen egyetlen jóhírű szobrászuk sem otthon, sem külföl­dön. Hogy Petőfit idegen kéz formázza meg, az szóba sem jöhetett. Elővet­tek hát egy ifjút az ismeretlenség homályából, aki értett kicsit a mintázás­hoz, és megbízták a feladattal - elismerésre méltóan meg is birkózott vele, mint azt a korzón sétálók minden este láthatják. E hazaszerető nemzet eltökélte, hogy vagy megteremti a magáét, vagy lemond mindenről, s ezzel megtette az első lépést egy önálló iskola létrehozásához, mely méltó lesz magas céljaihoz és élete lüktetéséhez. Mikor megtudták, hogy az új Parla­ment kandeláberei Bécsből valók, úgy fellángoltak a szenvedélyek, mintha alkotmányos jogaikra mértek volna csapást. Az ellenséget ledöntötték és olyan kandeláberekre cserélték ki, melyek, ha nem is olyan szépek, de hazafias fényt szórnak. Ezen a hatalmas épületen minden, beleértve a bő­séges arany dekorációt is, honi eredetű, honi gyártmányú, ami kétségte­lenül egyedülálló dolog. ( ^sak mert a pesti ember két napot csinál a huszonnégy órából és minden másodikat szabadságnak veszi, amit a parkszerű utakon tölt, hibát követ­nénk el, ha feltételeznénk, hogy nincs külvárosi élet. Ellenkezőleg, na­gyon is van. Ha a pestieknek nincs más okuk a kis gőzösön való utazásra, amely mindig ott pöfög fel s alá, oda s vissza a Dunán, hát elmennek vala­melyikbe a számos fürdő közül. Ugyanúgy vélekednek az otthoni fürdő­zésről, mint egykor a rómaiak. Az otthon, kádban való fürdés idegen szo­kása számukra olyan, mint egyedül vacsorázni. Kénes és gőzös fürdők tör­nek elő a sziklákból; s mintha ezzel, no meg azzal, hogy kettévágta a földet, az ősi erőd számára hegyeket hagyva az egyik és síkságot a másik oldalon, Duna-anya nem tett volna eleget a pestiekért, még létrehozta, mindössze tízpercnyi hajóútra - mégis elég távol a város zajától és füstjétől, a vidék szívében - a Margitszigetet, ezt a bűbájos erdőt, árnyas sétányokkal, kávé­házakkal. Ebben a rusztikus környezetben cigánybandák játszanak és ugyanaz a sétálás, evés-ivás, csevegés, nevetés, hadonászás látható, mint a bulvárokon. Míg a locsogó lapátkerekek szállítják hazafelé a kint-vacsorá­zókat, az öt híd csillogó láncokat alkot a pesti oldal hosszú fénysora és a budai hegyek csillagok felé tartó szétszórt fényei között. Ha a budai palota fényárban úszna az év egyik félén keresztül, annakjeiéül, hogy az uralkodó ugyanannyit alszik a magyar, mint az osztrák korona alatt - nos, ha ez a vágya teljesülne, a magyar boldogságához semmi sem hiányozna. Ehhez még hozzátenném az örök nyár áldását, mert ez egy melegszívű nép. Fordította: Tomsics Emőke

Next

/
Oldalképek
Tartalom