Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)
LÁTOGATÓK - FREDERICK PALMER BUDA ÉS PEST
népe szobrot akart állítani a szeretett, hősként tisztelt költőnek, Petőfinek, rájöttek, hogy nincsen egyetlen jóhírű szobrászuk sem otthon, sem külföldön. Hogy Petőfit idegen kéz formázza meg, az szóba sem jöhetett. Elővettek hát egy ifjút az ismeretlenség homályából, aki értett kicsit a mintázáshoz, és megbízták a feladattal - elismerésre méltóan meg is birkózott vele, mint azt a korzón sétálók minden este láthatják. E hazaszerető nemzet eltökélte, hogy vagy megteremti a magáét, vagy lemond mindenről, s ezzel megtette az első lépést egy önálló iskola létrehozásához, mely méltó lesz magas céljaihoz és élete lüktetéséhez. Mikor megtudták, hogy az új Parlament kandeláberei Bécsből valók, úgy fellángoltak a szenvedélyek, mintha alkotmányos jogaikra mértek volna csapást. Az ellenséget ledöntötték és olyan kandeláberekre cserélték ki, melyek, ha nem is olyan szépek, de hazafias fényt szórnak. Ezen a hatalmas épületen minden, beleértve a bőséges arany dekorációt is, honi eredetű, honi gyártmányú, ami kétségtelenül egyedülálló dolog. ( ^sak mert a pesti ember két napot csinál a huszonnégy órából és minden másodikat szabadságnak veszi, amit a parkszerű utakon tölt, hibát követnénk el, ha feltételeznénk, hogy nincs külvárosi élet. Ellenkezőleg, nagyon is van. Ha a pestieknek nincs más okuk a kis gőzösön való utazásra, amely mindig ott pöfög fel s alá, oda s vissza a Dunán, hát elmennek valamelyikbe a számos fürdő közül. Ugyanúgy vélekednek az otthoni fürdőzésről, mint egykor a rómaiak. Az otthon, kádban való fürdés idegen szokása számukra olyan, mint egyedül vacsorázni. Kénes és gőzös fürdők törnek elő a sziklákból; s mintha ezzel, no meg azzal, hogy kettévágta a földet, az ősi erőd számára hegyeket hagyva az egyik és síkságot a másik oldalon, Duna-anya nem tett volna eleget a pestiekért, még létrehozta, mindössze tízpercnyi hajóútra - mégis elég távol a város zajától és füstjétől, a vidék szívében - a Margitszigetet, ezt a bűbájos erdőt, árnyas sétányokkal, kávéházakkal. Ebben a rusztikus környezetben cigánybandák játszanak és ugyanaz a sétálás, evés-ivás, csevegés, nevetés, hadonászás látható, mint a bulvárokon. Míg a locsogó lapátkerekek szállítják hazafelé a kint-vacsorázókat, az öt híd csillogó láncokat alkot a pesti oldal hosszú fénysora és a budai hegyek csillagok felé tartó szétszórt fényei között. Ha a budai palota fényárban úszna az év egyik félén keresztül, annakjeiéül, hogy az uralkodó ugyanannyit alszik a magyar, mint az osztrák korona alatt - nos, ha ez a vágya teljesülne, a magyar boldogságához semmi sem hiányozna. Ehhez még hozzátenném az örök nyár áldását, mert ez egy melegszívű nép. Fordította: Tomsics Emőke