Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

LÁTOGATÓK - FREDERICK PALMER BUDA ÉS PEST

tött nap nyugtával zsakettet öltsön és étvágygerjesztő falatocskákat nyel­dessen. Ha megfigyelsz egy tekintélyes asszonyságot és leányait, akik egyenként három-négy adag fagylaltot is eltüntetnek, rájössz, hogy a rágó­gumizás és a szódával leöblített fagylaltozás nem egyedüli káros követ­kezményei a modern életnek. Egy könnyű hűsítő áráért addig üldögél­hetsz, ameddig jólesik, miközben szemed előtt zajlik egész Pest élete. Semmi sem feltűnőbb, mint az unalom hiánya fiatal és öreg arcokon egy­aránt. Ez az esténkénti időtöltés mindig az újdonság varázsával bír. Ez a megfontolt életélvezet, ez a soha nem szunnyadó érdeklődés, amivel az élet legapróbb dolgai felé fordulnak, éppolyan erős ebben az ifjú és bizo­nyos értelemben nyughatatlan népben, mint a franciában. Azért élnek, hogy élvezzék, amit termelnek s nem a még-többet-termelés öröméért. Más szóval élve, számukra a létezés annak művészete, hogyan lehet a leg­egyszerűbb életszükségletekből a legnagyobb élvezetet húzni, nem pedig küzdelem valami luxusnak a nélkülözhetetlenné tételéért. Talán ez ma­gyarázatul szolgálhat arra, hogyan kelthet e felettébb rövid idő alatt fel­épült város olyan tiszta, befejezett benyomást. Az a nagy erőfeszítés, ami a magasabb bérek és a munkaerő-megtakarító gépek használata következ­tében egy hasonló méretű hely termelőerejét otthon nagyon megnövelné, szükségszerűen több szeméttel is jár, ami azonban kevésbé feltűnő-ahogy az útmenti részletek is kevésbé szöknek a szemébe annak, aki rohan, mint a lődörgő járókelőnek. Igen jellemző, hogy míg telefonon hallgathatsz ope­rát és félórába kerül egy hitellevél beváltása a bankban, még mindig port használnak itatósként. A telefonhírmondó - bizonyos órákban, bizonyos forrásból híreket szállító és első pillanatra szellemesnek tűnő vállalkozás ­lassú, ha a folyamatosan megjelenő délutáni lapok hasábjainak gyors át­futásához hasonlítjuk. Nem mintha nem lennének délutáni lapok Pesten. Vannak, akárcsak egyebütt a kontinensen, első oldalukon politikai cikkek­kel. Az öltözködést egyik nem sem bálványozza. Azonnal látható ez az esti korzózókat figyelve. A keletiesen világos színekbe öltöző hölgyek teljesen függetlenek a párizsi divattól. Az elbájoló női formák burjánzását nem gá­tolják erős fűzőkkel. Az európai országokban általános a hadkötelezettség - talán a katonaélet merevségére való reakció, hogy a férfiak öltözködé­séből hiányzik az egyöntetűség, s ez itt egészen a végletekig megy. Sokféle kalap van Magyarországon, de nem több, mint színes mellény, ékszer, ezüstgombos sétapálca, ami annyira része a magyar életnek, akár a gyön­gyös olvasó a töröknek. A személytelenség majdnem olyan hangsúlyozott jellemvonás a magyarban, mint a japánban. Amikor egy magyar hátrafordul és tetőtől talpig végigmér egy külföldit, ezt nem faragatlanságból teszi,

Next

/
Oldalképek
Tartalom