Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

LÁTOGATÓK - GRÓF HOFMANNSEGG utazása a XVIII. század végi Magyarországon

Max Felix von Paur: Pest-budai bál 1837-1839 Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény „Kevésbbétartom megbocsáthatónak azt a szokást, hogy fegyverrel is jönnek az álarczosbálra. " itteni igen heves táncz közben sok ruhát összetépnek s a nők bokáit meg­megsértik s habár belátják ennek illetlen voltát, még sem hagynak fel vele. Azonban meg kell vallanom, hogy vannak, kik részben a hosszas gyakorlat következtében annyi ügyességre már szert tettek, hogy fölfegyverzett lá­baikkal sem tesznek kárt tánczosnőikben, részint - kivált a belátóbbak ­oly sarkantyút viselnek, mely már alakjánál fogva sem árthat. - Kevésbbé tartom megbocsáthatónak azt a szokást, hogy fegyverrel is jönnek az álar­czosbálra. Mivel a nemesnek egyedül van ama joga, hogy kardot viselhet s ettől semmiféle alkalommal sem akar megválni, tehát ekkor is élni akar jogával. Te tudod, hogy az idegenek, kik a mi zöld termünket akarják meg­nézni, kötelesek előbb, nehogy valamiben kárt tegyenek, oldalfegyverö­ket, botjaikat az előteremben letenni. Midőn gróf Zichy országbíró néhány évvel ezelőtt Drezdában volt, tőle is ezt kívánták, mire ő azt felelte, hogy egy magyar még soha nem tette le a kardját, s inkább visszament volna, ha - tekintettel állására - ezt nála meg nem engedik. Ezt ő maga beszélte el nekem. - Mégis kevés kardot láttam az álarczosbálon, mert magok is kelle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom