Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

LÁTOGATÓK - GRÓF HOFMANNSEGG utazása a XVIII. század végi Magyarországon

Igen sokat ír, olvas és dolgozik, kivált köt és pedig a legnagyobb tökélylyel, mindenben igen pontos és rendes. Egy rakás szép gyermekök van s ezeket igen jól nevelik. Már állásuk hozza magával, hogy nagy házat vigyenek. Egy idő óta minden kedden és vasárnap estén vacsorán vagyok nálok, körülbelől huszonnegyed magammal, többnyire ugyanazok vagyunk mindig. Hét órakor szoktam odamenni, nyolczkor mindnyájan együtt vagyunk, a legtöbben játékhoz ülnek, a hölgyek kézimunkával foglalkoznak, néhányan a zongorához is ülnek s játszanak kiki a hogy tud. Leginkább kiválik egy fiatal ember, mesterien játszik a zongorán, alaposan érti a zenét és egész operákat megtanul, pl. a Varázsfuvolát könyv nélkül tudja. Míg a játék folyik, leginkább én énekelek s velem még egy pár nő is. Ha a játéknak féltíz óra tájban vége van, többen is csatlakoznak hozzánk, még az országbíró is velünk énekel s ekkor egyes operákból egész részleteket adunk elő. Ezután röviden megvacsorázunk és tizenkét óra tájban mindennek vége van. Néha nem este megyek át, hanem mindjárt ebéd után. E házban a legmagasabb franczia társalgási hang uralkodik. A grófnő maga Parisban nevelkedett, huzamosabban időzött a királynéval a franczia udvarban s ennek következtében kitűnően beszél francziául, de - mint itten általában-rosszul németül. Ellenben a gróf Haller házában egészen német szokások uralkodnak. A gróf maga igen szorgalmas és ügyes munkás, hivatalában igen buzgó, de azért társaságban is kellemes. A grófnő is jó asszony, víg, fesztelen - leginkább otthon, azért szívesen lát magánál társaságot. Itt leginkább játszanak, ezelőtt igen nagyban, most már nem anynyira. Nekem is részt kell vennem néha a játékban, de ha nem veszek részt, akkor két kedves leánnyal töltöm az időt. Az egyik a házi kisasszony, egy igen jó, kedves gyermek, még csak tizenöt éves, egészen őszinte, természetes, mert még nem rontották el a társalgási fintorgatások. Ő is mesterien játszik a zongorán, alaposan tanulja és úgy még sokra viheti; nagyrészt zongorával mulatjuk magunkat. Még sehol nem vettem úgy hasznát kevés zongoratanulmányomnak, mint itten. Ezenkívül a kisebb leányok számára még egy nevelőnő is van a háznál, ez is kedves szép leány. Itten néha délután, néha este szoktam megfordulni, ha a színházban nincs előadás; de gyakran a színház után is ellátogatok és ott maradok 12-ig, vagy néha éjfél után 1 óráig. Most jön a harmadik ház, a Schensteinéké. A bel esprit-nek egy neme uralkodik itten. Az úrnő művelt, finom, csupa tárháza a képességeknek s ezek között első helyen áll a zongora. Csakugyan ritka tökélylyel játszik, még nem hallottam így játszani, hozzá még kellemesen énekel is, vagy az éneket kiséri zongorán, mint akár egy karmester; a rajzoláshoz is igen ért. Férje egy szorgalmas udvari tanácsos s mivel mindketten az alsóbb nemességhez tar-