Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

LÁTOGATÓK - GRÓF HOFMANNSEGG utazása a XVIII. század végi Magyarországon

társalgási hang eléggé szegényes. A férfiak legnagyobb részéről is kevésb­bé mondhatunk jobbat, kivált a fiatal emberek rendkívül könnyelműek. E könnyelműség azonban mégis tetszik, kivált a másod-, harmadrangú nőknek. Mint igen ritka jelenség, az is megérdemli a felemlítést, hogy a legfőbb körök legszebb és legifjabb asszonyai magok között egy szövet­séget kötöttek, a melynek czélja, hogy maguk körében csak feddhetetlen szokásokat tűrjenek, becsületességet, szorgalmat és ájtatosságot gyakorol­janak. Ezek leginkább Pesten találkoznak, dolgoznak és társalognak; csak szolid, tehát igen kevés férfinak a látogatását fogadják, mert a fiatal em­berek tudják, hogy itt kevés szerencséjök akad. Báró Podmaniczkyról pár­tatlanul elmondhatni, hogy a legtöbb és legkülönbözőbb tudományágak­ban nagy jártassággal bir, azért némileg zárkózott természetű. O mutatott be engem általánosan minden társaságban, azután ismételtem látogatásai­mat a hol akartam. Mig a közlekedés Buda és Pest között teljes volt, addig én is elég gyakran átjöttem, de most... igen, neked tudnod kell, hogy mi szüntette meg a közlekedést. Tehát így áll a dolog: a hajóhidat az egész éven át használják egész télig, míg a jégzajlás kezdődik. Ekkor tehát el kell bontani, nehogy a jég kettészakítsa, a mi különben úgy is elég gyakran megtörténik, mint pl. ezelőtt tizennégy nappal is. Ha már egyszer a hajóhíd szét van szedve, akkor csak tavaszszal állítják vissza, midőn a jégzajlás megszűnt. Időköz­ben a repülőhidat, vagyis az u. n. hidast használják, de ezt sem mindig, és ha jég van, épen nem. Ezután már csak csónakkal lehet oda vagy visszau­tazni. - Míg a jég gyenge, addig az utazás nagyobb csónakokkal történik; egy-egy csónakba 3GM-0 ember fér s rendesen négygyei közlekednek. Ha az átkelést az úszó jégdarabok nem akadályozzák, úgy öt perez alatt a másik parton lehetünk; de ha jégár van, úgy az átkelési időt épenséggel meg nem határozhatjuk. Egy óráig, sőt tovább is eltarthat, olykor a jégdarabok több száz lépésre is magukkal ragadják a csónakot a folyomon. Néha erősen megakad a csónak a jégdarabok között s csak hintázó mozgás által lehet közűlök menekülni, mit az utasoknak közösen kell végrehajtaniuk. Ha a jégzajlás még erősebb, úgy csak egészen kis csónakkal lehet átkelni, a melybe alig egy-két ember fér s ezeknek is le kell feküdniök. Ha út­közben egy nagyobb jégtáblához érkeznek, kiszállnak, a csónakot a jég­táblán átvontatják s a másik oldalán ismét a vízbe eresztik, különben pedig igyekeznek a jég között úgy átvergődni, a mint csak lehet. Ez azonban eltarthat két vagy három óráig is, s hozzá, kivált még éjjel, igen kellemet­len, veszélyesnek is látszik, de alig ha lesz az, mivel szerencsétlenségről még nincs példa. Nálunk nehezen szánná reá magát valaki ily utazásra, míg itten gyakran egy bál miatt megtörténik. Végre ha megállott a zajlás és

Next

/
Oldalképek
Tartalom