Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)
LÁTOGATÓK - GRÓF HOFMANNSEGG utazása a XVIII. század végi Magyarországon
járt fülébe kapaszkodnak és harapják, úgy hogy meg sem mozdulhat, csak keservesen bőg. Szomorú ezt nézni és hallani. Ha egy ideig hagyták, ezután eleresztik. Utána egy farkas jön, mely kutyákkal viaskodik, épen úgy a vaddisznó. A legszebb volt még egy jól megtermett tigris, illetőleg leopárd. Egy kost bocsátottak hozzá, melyet mindjárt megragadott a nyakánál fogva úgy, hogy a szegény állat a félelemtől egész néma lett s a tigris kényszeríté, hogy mellette menve, kisérje be barlangjába, hol a szegényt valószinűleg széttépte és felfalta. Végre jött a bika, melyet már arról fel lehetett ismerni, hogy szarvain két fagolyó volt, nehogy a vívót átszúrja; így csak döfhetett. Egy idő előtt egy heczmester azzal dicsekedett, hogy ő a bikát ily golyók nélkül is leteríti, a bika azonban nem ismerte a tréfát és úgy átdöfte szegény heczmestert, hogy két óra múlva belehalt - s mindez a városi közönség szemeláttára történt. E bikát is különféle úton módon feldühösítették, végre fellépett ellenében a heczmester, ki trikóban volt, bőrnadrág rajta, kerek kalapja zöld tollakkal volt díszítve s angol csizmák a lábain. Jobb csizmaszárában egy vadászkést rejtett el. Először egy bottal ingerelte, majd kavicsot és homokot szórt a szemei közé. A bika haragos volt, fújt és toporzékolt, sokáig nem akart támadni, de néhány perczczel később mégis rárohant - ez is borzasztó pillanat volt. A heczmester a helyett, hogy elkerülné, kiválasztja a kedvező alkalmat, s midőn a bika épen döfni akart, megkapja balkezével a balszarvát, s fölveti magát a bika baloldalára s jobb kezével mindjárt megragadja a jobb szarvát is, így hurczoltatja magát egy ideig a bikával, kötekedik vele, a mennyire csak lehet. Erre jobb kezével a csizmaszárába nyúl a kés után, kihúzza s a bika szügyébe mártja, mire ez abban a pillanatban összeesik. Ez a veszély, a gyilkolásnak ez a neme, a vér, a haldokló állat - uram isten, miképen lehet e fölött mulatni, és még ezért pénzt kiadni. Kis összeg ugyan, de elég lenne egy éhező családot egy, sőt több napra is fentartani. Én az ókori pogányság maradványának tekintem e játékot, melyet keresztény államokban nem kellene megtűrni. És hol találjuk mégis? Épen ott, hol a szenteskedést a leginkább affektálják. A színház 7 , melyet szintén ez estén látogattam meg, kicsiny, sötétes és alkalmatlan. Ama helyet, hova fiatal emberek járnak, első földszintnek hívják; de itt alig van ötven szabad hely, a többi zárt, vagy részben bérelt, részben előre megrendelt hely; különben pedig szokás, hogy egyedül nők használják. Mivel egy kissé későn jöttem, három órán át állanom kellett. E kellemetlenséget mégis némileg elfelejtettem az előadás folyamában, a 7. A színház, a Rondella, a Duna-parton állt, s ekkoriban a pesti színészet otthonául szolgált. Benne tartotta Kelemen László társulata az első pesti magyar nyelvű előadást 1790-ben. 1815-ben városrendezési okokból lebontották. A Régiposta u. 4. sz. ház falán tábla őrzi emlékét.
