Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - SCHWEITZER GÁBOR Miért nem kellett Herzl a magyar zsidóknak?

De...akkor már késő volt." - zárta le em­lékezését Heltai Jenő. 9 Herzl törekvéseit nemcsak szülővárosá­ban, Budapesten fogadták értetlenül. Ste­fan Zz2>^elégikus-melankólikus emlékírá­sában, A tegnap világában a bécsi zsidók meglepettségéről olvashatunk: „Amikor ez a szűkszavúan fogalmazott, de acél­dárda erejével átütő proklamáció megje­lent (mármint „A Zsidó Állam" - Sch. G.), még gimnazista voltam, de jól emlékszem ma is a bécsi polgári-zsidó körök megrökö­nyödésére és bosszúságára. Nézzenek oda, hördültek fel, mi ütött ebbe a különben olyan okos, szellemes és kulturált íróba! Miféle bolondériákat firkál itt össze? Mit keresnénk mi Palesztinában? Nyelvünk a német, nem a héber; hazánk a szép Auszt­ria; s nincs-e jó sorunk a derék Ferenc Jó­zsef alatt? Tisztességgel gyarapodunk, van szilárd pozíciónk. Egyenlő állampolgárok vagyunk, drága Becsünk honos, hű lakói. S nem élünk-e haladó szellemű korban, amely pár évtizeden belül minden vallási előítéletet felold? Miért ad ez az ember, aki zsidóként és a zsidóság vélt érdekei ne­vében szól, érveket épp a leggonoszabb el­lenségeink kezébe, miért próbál elkülöní­teni bennünket...?" 10 Ha a fenti idézetben olvasható Ausztriát Magyarországgal, Bé­cset Budapesttel, végül a németet a ma­gyarral helyettesítjük be, akkor máris a többségi magyarországi/budapesti véle­ménnyel találjuk szemben magunkat. 9. Zsoldos Andor: Theodor Herzl. Emlékezések. New York, 1981. 19-20. Ezúton is köszönöm Zeke Gyulának, hogy felhívta figyelme­met e becses dokumentumra. 10. A tegnap világa. Bp., 1981.102. „Költői álma ez egy poétikus lelkületű embernek..." 11 Alig száradt meg 1896 elején a nyomda­festék a Der Judenstaat lapjain, a magyar­országi zsidó sajtó egyik jelese, a neológia központi orgánuma, a budapesti Egyenlőség már zúdította is filippikáit Herzllel és „A Zsidó Állam"-mal szemben. A határtalan nemtetszés kinyilvánításának hatásos módjává lett Herzl röpiratának gúny tár­gyává tétele s ezáltal lejáratása a zsidó köz­vélemény előtt. Az Egyenlőség főszer­kesztője, Szabolcsi Miksa írja 1896 kora tava­szán: Herzl „valósággal fascináló módon ír­ta meg legújabb, nyolcvanhat oldalra ter­jedő tárcáját, melyben oly szellemesen oldja meg a világtörténelem kétezer éves nagy kérdését, akárcsak Jules Verne a holdbéliekkel való nagy közlekedésünk­nek nagy kérdését". (Nem kérünk az új hazából. Egyenlőség, 1896. március 6.) A frivol hang, illetve az egyértelmű elu­tasítás oka az a szilárd meggyőződés lehe­tett, miszerint a látszólag sikeresen beil­leszkedő zsidók a cionista program fellé­pésével veszélyeztetve látták megszerzett pozícióikat. „A cionizmus ugyanis a társa­dalmi és vallási jogegyenlőségért folyó har­cot nyilvánította semmisnek" - vélte a Huszadik Század történésze, Gonda Lász­ló , bár inkább arról volt szó, hogy a fenti viszonyokat a cionizmus új alapokra kíván­ta helyezni. Gonda szerint a cionisták elve­tették az emancipáció vívmányait s tagad­11. Lásd az Egyenlőség, 1896. november 22-i számában a Fantaz­magória című írást. 12. Gonda értékelését lásd A Zsidóság Magyarországon, 1526-1945 című kötete 172. oldalán. Bp., 1992.

Next

/
Oldalképek
Tartalom