Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - KLEIN RUDOLF Keresztények számára már érthető, zsidók számára még emészthető

vatalosan jelentek meg." Ez más szóval azt jelenti, hogy a bimát immár nem a szentírást buzgón tanulmányozó, szakállas, sábeszdeklis zsidók népesítették be, hanem fekete cilindert viselő tekintélyes hatalmasságok, akik jelenléte a zsidó emancipációt volt hivatott demonstrálni. Az évszázadokon át megalázott zsidóság nem tudott betelni hirtelen megnövekedett presztízsével, mely akkor még viszonylag alacsony szinten állt. De hallgassuk csak a krónikást tovább: „ezeknek élén (mármint a meghívott honoratioroknak) császári és királyi helytartósági alelnök, Cseh Ede úr őméltósága, ki 9 órakor az egyházba belépvén, az izraelita község elöljáróságának elnöke, Fleischl Dávid úr által üdvözlő-beszéddel fogadtatott, mire alelnök úr őméltósága röviden válaszolt. Ezután az izraelita község jegyzője, Barna Ignácz úr, az ünnepélyre vonatkozó oklevelet olvasá föl, mely a jelenlevő honoratiorok által aláíratott" - áll a Magyar Sajtóban. „Ekkor felgördüle a reliéfszerű aranyhímzéssel ékesített zöld bársonyfüggöny írja a Pester Lloyd -, megnyílának a Frigyláda aranyozott ajtai, és Cseh Ede úr őméltósága, császári és királyi helytartósági alelnök, a jelenlevő tábornok urak, valamint az izraelita hitközség funkcionárius urai be• • 19 ménének a szent tér bensejébe , ahol a zárkőletétel történe. A szokásos kalapácsütéseket Dr. Meisel főrabbi úr felszentelő imája és a kulcsok átadása követte." „Ekkor felzúga az orgona ünnepélyes hangja istenházának hosszan elnyúló hajóiban, majd az első ünnepélyes akkordokat követően áhítatos melódiák csendülének föl egy fiúkar és férfikar ajakán. Am a felszentelés legfelemelőbb pillanata a Szentírás bevitele vala a Frigyládába. A főhajó mélyéből fölcsendüle Friedmann főkántor úr szívhez szóló, áhítattal áthatott éneke." A Magyar Sajtó így ír: „Most véve kezdetét a tulajdonképpeni felszentelés, mely három főrészből állott, t. i. a szentírás behozatala, az öröklámpa meggyújtása és a fölszentelő szónoklatából. Ezek közt és mellett karének zengett orgonakísérettel. A szentírás több, bársonnyal, arany és ezüsttel takart írott példányban vitetett be..." A cikk szerzője szándékosan kerülte ki a Tóra (útmutatás) megnevezést, és az ökumenikusabban hangzó, de bonyolult körülírást választotta. Ezzel szemben a német nyelvű újság, a Pester Lloyd tovább megy, nemcsak néven nevezi a Tórát, de szükségesnek érzi megmagyarázni a tóra jelentőségét és részletesebben ecsetelni a szentírás bevitelét, mellyel a zsinagóga Isten akaratát (az isteni törvényt) rögzítő írásnak hajlékává válik: „A szent tekercsek, melyeken az egész civilizált világ által szentnek tartott ige írva vagyon, bársonyban, színezüstben, smaragdban és rubinban vala. A tóraékszerek pompás felszerelése jelképesen ázt a tiszteletet fejezi ki, mellyel a zsidók a Könyvek Könyvét illetik." Ebben a mondatban burkoltan az áll, hogy lám, amit zsidók a legnagyobb becsben tartanak, a közös „ökumenikus" alapot, az „egész civilizált világ" (értsd: 19. Korábban ide még a zsidó hitközségen kívül állók nem léphettek be, de a hitközség minden tagja se igen volt bejáratos.