Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - KLEIN RUDOLF Keresztények számára már érthető, zsidók számára még emészthető

zen megvásárolták. Ez imaházban 3500 szék van, egy-egy széknek ára 150 egész 500 pft, így tehát csupán a székek megvétele százezreket jövedelmezett." A néhány soros cikkecske csak a pénzről ír - utalás a zsidók állítólagos „pénzsóvárságára" (drága pénzen, megvásárolni, százezreket jövedelmezett). Ennek ellenére információi nem voltak pontosak, az épületben kevesebb ülés volt, és sokkal többe került, mint azt a nem éppen jóindulatú cikk szerzője sejtette. Az ilyen dolgokról akkortájt nem beszéltek szívesen, még zsidó körökben sem. A felszentelés eseményéről e lap nem tudósít egyáltalán. A „Dohány Templom" korabeli sajtóvisszhangja A Pester Lloyd 1959. szeptember 7-i, szerdai számának „Zárkőletétel és felszentelés" , valamint a Magyar Sajtó szintén szeptember 7-i kiadásában megjelent, „Az izraelita templom felszentelése" című cikkéből rekonstruálom a felszentelés ünnepségét. Előbb magával a templommal foglalkozó leírásokat és elemzéseket veszem sorra, majd a felszentelés menetét ecsetelő részeket. A Pester Lloyd így ír: „A templom pompás építészeti alkotás (Prachtwerk der Architektur). Díszítése és a kivitelezés tisztasága és a felszerelés gazdagsága révén mintaképe a többszínű nyerstéglás ornamentációnak. (...) Meg kell említeni a bi16. A felszentelés napja utáni szeptember 10-i számban egy szó sem esik a templomról, a „Mi újság" rovatban az előbbi cikknél kétszer hosszabb írásban számolnak be arról, hogy „A varsói állatseregletból kiszabadult egy hiéna." zánci és mór stílus ízléses ötvözését. Alaprajza elnyújtott téglalap, 168 láb hosszú, 84 láb széles. A főkapu arab stílusú, gazdag kőfaragással és egy nagy mérműves körablakkal, melyet csillagmotívum borít. Mindkét oldalán gazdagon aranyozott kupolájú tornyok emelkednek. Az előcsarnok az utcától vörös márvány lábazaton nyugvó rácskerítéssel elválasztott előudvarból nyílik, mely sajnos a terep adottságaiból kifolyólag szabálytalan alaprajzú. A templom belsejét öntöttvas oszlopok sora osztja egy fő- és két mellékhajóra." A Magyar Sajtó e technikai újdonságról igen szemléletesen számolt be: „A vékony, csinos vas oszlopok kettős karzatot képezve, látszó gyöngeségükkel csodásan hatnak a nézőre, míg a fehér márványból épült, pompás függönnyel és más díszítményekkel ellátott szentély minden belépőt bámulatra ragad." A puszta leírásokon túl, érdekes módon, a korabeli Magyar Sajtóban volt már kommentár is, egy írott anyagra való utalás: „... A szép izraelita imaházról egy nemrég megjelent monográfiában'

7 túlzólag az mondatik, hogy sokkal pompásabb, mint az, mely ezredek előtt Jeruzsálemben tündökölt." Ebben a kijelentésben burkoltan benne van a zsidók lemondása Jeruzsálemről és az a gondolat, hogy nekik immáron a diaszpórában, azaz itt Magyarországon a helyük. Nem véletlen, hogy a cikkíró érezte a dolog túlzott élét, és sietett helyesbíteni: „Ez túlzás ugyan; azonban az új ima17. Pester Lloyd: „Eine detailierte Schilderung des von Förster und Wechselmann ausgefürhrten Baues hat der Kunstliterat Kempf in einer kürzlich erschienenen Schrift geliefert..."