Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)
EGYÜTTÉLŐK - KLEIN RUDOLF Keresztények számára már érthető, zsidók számára még emészthető
térmetafizikát jelent, valamint a még fontosabb vallásfilozófiái tartalmak és építészeti tér között munkáló mechanizmusokat.) Paradox és abszurd módon azután a zsidóság a keresztény strukturális princípiumokba plántálta bele a zsidó tartalmakat, illetve azt, amit ők akkor annak hittek, azaz az ősi, ezerarcú valóságnak a számukra megfelelő szegmensét. Ezáltal a zsidó gondolkodást és hagyományt kiforgatták saját korábbi lényegéből. (A kísérő jelenségek: a kikeresztelkedés, „nemesítés", vegyesházasságok és hasonlók már csak ennek a folyamatnak külső megnyilvánulási formái voltak.) Másfél évszázad távlatából úgy tűnik, hogy a zsidó reformátorok munkája valahogy olyan, mint Brahmsé a magyar csárdások esetében, melyek ugyan nagyon fülbemászóak - nagy művész alkotta őket -, csak éppen nem igazán magyarok. A magyarság csak motívumként, fűszerként jelenik meg, és nem mint strukturális princípium. Ennek a legdurvább mai példája az, ahogy német bedeckerekben tálalják a magyar falut, a pusztát, a matyóba beöltöztetett, németül és angolul beszélő „parasztlányokkal". Ez lenne a hatalmas templom kulturális programja és annak építészeti interpretációja, mely arra volt hivatva, hogy jelképezze mindazt, amit a XIX. század közepén a magyar és habsburg-birodalmi zsidóságnak sikerült megvalósítania. A mai interpretációnál azonban sokkal lényegesebb a korabeli értelmezés és értékelés. Ezért a továbbiakban a felszentelés kapcsán megjelent újságcikkeket mutatom be és elemzem. A felszentelést bejelentő „hivatalos" cikket nem találtam, de annak elővisszhangja fellelhető volt mind a zsidó, mind pedig a keresztény oldalon. így a Pester Lloyd hirdetési rovatában augusztus 30-ától folyamatosan jelent me g> e gy héten át, feltűnő vastag keretben, az apró szedésű gót betűk tengeréből kirívó, héber betűs címmel az az örvendetes hír, miszerint „az izraeliták ünnepi imádságai 3, 5 és 9 kötetes kiadásban, remek új német fordításban" kínáltatnak megvételre. (Az emancipált izraelita urak ugyanis már nemigen értették „atyáik nyelvét", nemritkán csak egy-egy szót tudtak, melyekhez viszont ragaszkodtak. Ezek a vallási terminusok a kötődést, egyfajta, a zárt csoportokra jellemző intimitást jelképezték, és megnyugtatták az asszimilált zsidók lelkiismeretét, hogy mégsem hagyták el teljesen az ősi hagyományt.) A hirdetés kiemeli, hogy az új imakönyvek „méretben, kiállításban és pompában minden eddigit felülmúlnak, és tartalmazzák az új pesti kultusztemplom (!) számára előírt ünnepi imákat, számos új adalékkal, Dr. Wolf Alois Meisel főrabbi úr tollából". Arról is biztosítják a nagyra becsült izraelita olvasót, hogy a sorozat „ára igen alacsonyan tartatott, a tisztelt publikum minden tagja számára könnyen megszerezhető". Ezzel párhuzamosan, de sokkal kevésbé örvendetes hangon ad hírt burkolt formában a Vasárnapi Újság az új templomról, tíz nappal a felszentelés előtt, 1859. augusztus 28-án, a 418. oldalon, a „Mi újság?" rovatban: „A pesti izraelita imaház gyors felépítését és gazdag fölszerelését leginkább annak köszönheti, hogy a benne lévő székeket az egyes izraelita családok drága pén-
