Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - HEISZLER VILMOS Soknyelvű ország multikulturális központja

történelmi Magyar Királyság volt Európa egyetlen olyan állami alakulata, ahol a szlávság nyugati (szlovákok), keleti (ruszinok) és déli (szerbek, horvátok, szlovének) ágának képviselői közös határokon belül éltek. Szlovákok és szerbek Pesten és Budán is éltek egymás közvetlen közelében, így adottak voltak a körülmények a szláv kölcsönösség gondolatának kimunkálásához. S Kollár könnyen talált szerb segítőtársakat: a könyvkereskedő Josif Milovuk adta ki Kollár munkáját, s Teodor Pavlovié a Srbski narodni listben már 1835-ben fordítást közölt a szláv kölcsönösségről szóló műből - annak megjelenése előtt. Az illírizmus megfogalmazója, Ljudevit Gaj pesti tanulmányai alatt ismerkedett meg Kollárral, s az ő hatására fogalmazta meg a délszláv egységgondolat első illír variánsát, illír (szerbhorvát) nyelvtana pedig 1830ban Budán jelent meg annak az Egyetemi Nyomdának a kiadásában, mely annyi kelet- és közép-európai nép irodalmának egyik legfontosabb publikációs fóruma 23 volt a reformkorban. A poliglott, multikulturális Pest-Buda egy egyszeri történelmi pillanat tarka képét mutatta: a régi magyar királyságot modern egységes nemzetállammá alakítani kívánó erők az új Magyarország új központjává akarták tenni Pest-Budát. A dinamikusan központtá fejlődő kettős város magához vonzotta a soknyelvű ország soknyelvű polgárait, akik a régi és az új közötti átmenet idején izgalmas, sokszínű kultúrát teremtettek a Duna partján: a magyarsághoz alkalmazkodó németek kultúrája utóvirágzását, az éppen elhatárolódó szlovákok művelődése kibontakozását élte a közben gyors ütemben magyarosodni kezdő városkettősben. S még nem is szóltunk a külön tárgyalást érdemlő zsidókról, s a magyar művelődést is éppen csak érintettük. Egy biztos: a multikulturális-multietnikus képződmények manapság annyira fontos kutatásában kiemelt hely illeti meg a reformkor PestBudáját.