Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)
MEGSZÁLLÓK - RAINER M. JÁNOS Hruscsov Budapesten, 1958 április
hangzott el). Másrészt megerősítette, érvet adottá szovjet vezetésnek a jugoszláv konfliktusban: íme a jugoszláv vezetés nem mondott le arról, hogy szomszédja bel- és külpolitikai irányvonalát a maga számára kedvező irányba befolyásolja... - úgy, ahogyan azt korábban tette. Hruscsov pedig vette a lapot. Hosszú, s láthatóan szabadon elmondott beszédének elején gyorsan reagált Kádár hálanyilvánítására: „...én egyetértek abban Kádár elvtárssal, hogy önöknél megvan az alap arra, hogy megelégedettek legyenek az ellenforradalom után kialakult helyzettel kapcsolatban" 69 . Ezután ecsetelte az 1956 október-novemberében a szovjet vezetés előtt álló dilemmákat, hangsúlyozva a beavatkozásról szóló döntés nehézségeit. Hruscsov politikai karakteréhez szervesen hozzátartoztak a rögtönzésként ható nagy „kibeszélések". Amikor többnyire nem előzmények nélkül, mégis váratlanul, szűkebb, de a kiszivárogtatáshoz mindig elegendő számú körben egyszer csak elmondta az „igazságot". Az elkendőzött, addig soha be nem vallott tények közvetve vagy közvetlenül magáról Hruscsovról szóltak, döntései helyességét húzták alá kétségtelenül drámai erővel. Sokan ilyennek tekintik a XX. kongresszuson elmondott „titkos beszédet", ilyen volt a XXII. kongresszus utáni fogadáson elmondott beszéde a Sztálin halála utáni időszakról és a Berija-ügyről stb. Most Budapesten az 1956-os döntés olyan részleteit mondta el, amelyről a 68. Uo. 74. 69. Uo. 75. 70. Medvegyev, i. m. 107-116., Fehér- Heller, i. m., Heller, Michol: Rövid tanfolyam. A szovjethatalom hetvenéves történetének mérföldKB jelenlévő tagjainak többsége semmit sem tudott, s amelyek a nyilvánosság számára jóval később váltak ismertté. Hruscsov hosszan ecsetelte azt a nyilvánosan is hangoztatott tézisét, hogy a beavatkozásról szóló döntést különösen nehézzé tette a forradalomban való munkásrészvétel. Ervelésében nem annyira az indoklás érdekes (ezek a munkások nem a munkásosztályt képviselték, becsapták őket stb.), hanem hogy Kádár alaptételeivel szemben (és a nevén nem nevezett pártellenzéki állásponttal szemben) prioritást állított fel: a „dolgozó tömegekre" való „apellálás" helyes, kivéve, amikor összeütközésbe kerül a szovjet érdekkel, mert akkor utóbbi alá kell rendelni. Ami pedig a szovjet érdek érvényesítésének útját illeti, részletesen elmesélte 1956. november 1-3 közötti utazásait: hogyan és kikkel egyeztette a beavatkozást. Igaz, a kínaiakkal való tárgyalásokat kifelejtette, de az elképedt KB-tagok értesülhettek arról, hogyan ellenezték a fegyveres intervenciót a lengyelek, s hogyan ajánlottak buzgón csapatokat a csehszlovák, román és bolgár pártvezetők. A legfontosabb azonban, s ebben Kádár információjának is lehetett szerepe, a Titóval való brioni találkozó leírása volt. Hruscsov utalt arra is, hogy Brionin szót ejtettek az új magyar vezetés összetételéről, s szembeállította Tito akkori támogatását mindazzal, ami később történt: „Amikor a mi csapataink akcióba léptek és kiderült, hogy az említett csoport (Hruscsov még az kövei. Századvég, 1990.1. sz. 68-74., Buriackij, Fjodor: Hruscsov. Politikai arcképvázlat. In: Tovább... tovább... tovább! 1953-1988. Szerk. Szilágyi Ákos. Bp. Szabad Tér, 1988. 92-100., Marosán György, i. m. 1989.177-189.
