Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)
MEGSZÁLLÓK - RAINER M. JÁNOS Hruscsov Budapesten, 1958 április
kapcsolatosan beérkezett olvasói levelekből. A sok életszerű és politikailag kifogástalan történet közül kétségkívül a legszívszorítóbb a bicskei illetőségű Marosán Blanka(!) levele volt: a még iskolás korú leány tavaly ősszel megbetegedett, de a megfelelő gyógyszerhez itthon képtelen volt hozzájutni. Gondolt hát egy nagyot, levelet írt ez ügyben Hruscsov elvtársnak. Már a kórházban feküdt súlyos állapotban, amikor hirtelen „két szovjet ember" kereste, akik elhozták a gyógyszert. Állapota köszönhetően a hatásos szovjet „intervenciónak" most már javul, ezúton köszöni stb. 54 Az időjárás-jelentés az érkezés napjára 3-6 fokot és helyenkénti havazást ígért, ez azonban nem szegte kedvét a Ferihegyre kivonuló harmincezer dolgozónak, mint ahogy az sem, hogy a magyar labdarúgó bajnokcsapat, a Vasas előző este BEK-elődöntőn 4:0-ra kapott ki Madridban a Reáltól (Puskás Öcsi kétéves eltiltása miatt nem léphetett pályára...). Az április 2-át követő kilenc nap során a szovjet delegáció magyarországi tartózkodása érthetően uralta a magyar sajtót. A húsvét vasárnapi szabadnap és fakultatív program kivételével - amelyről egy szó sem jelent meg - tudósítottak valamennyi nagygyűlésről, beszédről, pohárköszöntőről. Miután ez utóbbiak gyorsíró által jegyzett, valamivel autentikusabb változata is megmaradt 55 , alkalom nyílik valamelyes összehasonlításra az esemény tálalása és a kulisszák mögött történtek között. Általában megállapítható, hogy a különbség nem túlságosan jelentős, de nagyon jellemző. 54. Népszabadság, 1958. április 2. 55. MOL MDP—MSZMP Jr., 288/9/1958/4. ff. e. Magyar részről a beszédeket jelentős részben tartó Kádár a nyilvánosság előtt elsősorban az 1956 októbere óta elért fő eredményre utalt: hogy a vezetés szilárdan tartja kézben az országot. Erre a legnagyobb bizonyíték maga a látogatás, amelynek monstre programja láthatóan kiváló, zökkenőmentes szervezőmunka eredménye. Április 4-i ünnepi beszédében Kádár mintegy megelőlegezte az egész út külvilágnak szánt üzenetét, előre summázva eredményét a szovjetek számára: „E találkozások során drága vendégeink érezni fogják mindenütt a magyar dolgozók szívéből feléjük áradó forró szeretetét" 56 . Másik fő tézisét e megelőlegezett és megszervezett közhangulattal kívánta alátámasztani: ez ti. az októberi beavatkozásért érzett hála érzése volt, amelyet, íme, oszt az egész nép. Ehhez képest az ünnep maga - a felszabadulás évfordulója - nem volt egyéb alkalomnál, amely lehetővé teszi az üzenet elküldését. Beszédei alapján Kádárról nemigen állítható, hogy udvariatlan házigazdaként „túlbeszélte" vendégét. Ugyanígy tett a magyar fél többi képviselője, Münnich Ferenc, aki április 3-án az Operában mondott beszédet, és a helyi vezetők. Lapos és közhelyes szövegeik kínosan elkerültek minden kényes témát. Egyetlen kivétellel: Juhász János sztálinvárosi párttitkár üdvözlő beszédében nem állta meg, hogy az 1953-as új szakasz idején elszenvedett sérelmeit ne „beszélje ki": „Nagy Imre miniszterelnöksége idején a sztálinvárosi munkások elkeseredéssel látták, hogy 56. Népszabadság, 1958. április 5.
