Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

MEGSZÁLLÓK - RAINER M. JÁNOS Hruscsov Budapesten, 1958 április

jetunió szempontjából meg előnyösebb, ha a helyén marad." A meghívás továbbítása után 1958 március közepén az apparátus hozzálátott a látogatás forgatókönyvének kidolgozásához. Nem volt egyszerű feladat: ahogyan utaltunk rá, hasonló alkalmak korábban nemigen adódtak. Pártelnökségi tagok hasonló vizitjeire korábban erősen „feladatorientált" jelleggel került sor, fél- vagy teljes inkognitóban. 1956-57-ben öt alkalommal is, különféle fokozatú válsághelyzetekben.

4 Ilyen esetekben legfeljebb a titokés személyes védelem megszervezése jelentett a vendéglátók számára feladatot. Az 1958 áprilisihoz hasonló parádéra Budapesten addig nemigen került sor 1945 óta. A szocialista országok vezetői keveset látogattak egymáshoz, Sztálin sehová sem ment, Rákosi kereste fel többnyire a nyilvánosság kizárásával. Később a „kollektív vezetés" idején, 1953-55-ben a magyar pártvezetők népes delegációi gyakorta keresték fel a szovjet fővárost, de utazásaik nemigen különböztek a válsághelyzetekben ideránduló szovjet emisszáriusokétól. Hruscsov viszont 1955-ös belgrádi útja óta szeretett utazni; részben ezeken az utakon, azután Tito 1956 júniusi moszkvai látogatásán alakult ki a hasonló események koreográfiája, amely azután egy-két évtizedig meghatározó maradt, de egyes maradványai a rendszerváltásig „éltek". Ennek lényege a többrétegűség, amely utánozhatatlan egyveleggé gyúródik. Egyfelől gazdag protokolláris elemei a nemzetközi diplomáciai érintkezés normáit köve40. Micunovic, Veljko: Tito követe voltam. Moszkva 1956-1958. Bp. Interart, 1990. 343. tik (fogadtatás, búcsúztatás, koszorúzás, díszebéd-vacsora, tárgyalások). A protokoll egyes elemei rendszerspecifikusan módosulnak, pl. a vendég az illető ország parlamentje helyett a párt központi bizottságának ülésén vesz részt. Később, mikor a kb-k már éppen olyan ritkán üléseztek, mint a parlamentek, maradt a meghitt családi kör a fogadó delegációval, esetleg a politikai bizottsággal. Más vonások mértéktelenül felerősödnek, így pl. a verbális megnyilatkozások. Beszéd, megírt, de néha szabadon elmondott, minden lehetséges alkalommal, a megérkezéstől a búcsúig (repülőgépről búcsútávirat). A látogatás ebben a vonatkozásban ünnepi jellegű, hiszen normálisan a „szocialista vezető" felelősségteljes döntéshozói munkája a nyilvánosságtól elzártan, szigorú titoktartás jótékony védelme alatt zajlik. Az ünnep során azonban láthatóvá és hallhatóvá válik: végeláthatatlan szóáradatával önti nyakon a publikumot, amelynek kevés lehetősége van arra, hogy előle kitérjen. (Az 1958 áprilisi Hruscsov-látogatás alighanem az első volt, amelyet a kor színvonalán teljes média-fegyvertár bevetésével közvetítettek. A sajtót természetes módon uralta az esemény, több helyszínről adott a rádió hosszú egyenes adásokban, sőt élő közvetítés foglalta el az akkor még csak heti néhány napon pár órát sugárzó televízió adásidejének nagy részét is. Készült filmhíradó, színes kisfilm stb.) A látogatás egy másik rétege a Vezető mozgalmi és plebejus jellegét, sőt lényegét hivatott aláhúzni. Legfontosabb eleme a 41. Rainer M. János: A szovjet nagykövetség és az 1956-os forradalom. Budapesti Negyed, 1993.1. sz.