Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

MEGSZÁLLÓK - L. NAGY ZSUZSA A főváros román megszállás alatt

sem ez előtt, sem ezt követően nem állt idegen vezetés alatt. Ezt a döntést a szövetségközi tábornoki bizottság számos panasza után azzal a határozott hangú, szeptember közepi táviratával tudta elérni, melyben tudatta, hogy „úgynevezett szövetségeseink nemcsak hogy figyelmen kívül hagyták minden kérésünket és instrukciónkat, hanem állandóan akadályokat is gördítettek utunkba" a rendőrség és csendőrség megszervezését illetően.

3 Az ország nagyszabású kifosztása A tábornoki bizottságnak semmiféle gondot nem okozott a fegyverszüneti szerződésben megszabottak, így a hadsereg leszerelésére vonatkozó előírások betartásának ellenőrzése. Annál kevésbé, mivel az 1919 júliusi hadművelet során a proletárdiktatúra által szervezett hadsereg is teljesen szétesett. Valójában az okozott szinte megoldhatatlan feladatot számukra, hogy eleget tegyenek ama megbízatásuknak, amely az atrocitások megakadályozását írta elő. Ezek az atrocitások ui. Budapesten elsősorban azt jelentették, hogy a román hadsereg önmaga fenntartására, valamint általában a proletárdiktatúra leverésével kapcsolatos erőfeszítései honorálására rendszeres és módszeres rekvirálást vezetett be. E rekvirálásokat román részről jogszerűnek tekintették egy ellenséges, legyőzött és megszállt országban. Annál inkább, mivel a párizsi nagyhatalmak megtiltották, hogy a Peidl-kormány elfogadja azokat a fegyverszüneti feltételeket, ame3. Uo. 71. lyeket a Budapestet is megszálló parancsnokság írt elő számukra. A nagyhatalmak álláspontja ui. az volt, hogy Magyarországra nézve csak egyetlen fegyverszünet érvényes, az, amelyet az antanttal kötöttek 1918 novemberében. A román álláspont azonban arra épült, hogy kárpótlásra van szükségük ama veszteségek miatt, amelyeket a magyar (és német) hadsereg romániai akciói miatt szenvedtek el. Ervelésük Romániát úgy mutatta be, mint amely rendkívül visszafogott igényei megfogalmazásában és érvényesítésében: „A hadsereg sikerei nyomán Románia nem módosította területi követeléseit, de úgy véli, hogy a katonai erőfeszítések, amelyekre rákényszerült a magyar offenzíva visszaverése érdekében, és azok a szolgálatok, amelyeket áldozataival a civilizációnak tett, új jogcímet biztosítanak neki arra, hogy jogait követelje." A román városparancsnokság ennek szellemében járt el. A rendszeresen és módszeresen folytatott rekvirálások lebonyolításának irányítását Serbescu tábornokra bízták. így zajlott az élelmiszerkészletek, gyári, üzemi gépek, kórházi, egészségügyi felszerelések, közlekedési eszközök, vasúti járművek, mozdonyok, vagonok stb. lefoglalása és Romániába szállítása. E tevékenység általában, különösen azonban az élelmiszerek, iparcikkek rekvirálása rendkívüli mértékben nyugtalanította a tábornoki bizottságot. Attól tartottak, hogy az egyébként is súlyos nélkülözésekkel küzdő főváros népessége, nem utolsósorban az ipari munkásság, számuk4. Ormos Mária: Padovótól Trianonig, 1918-1920. Bp. 1983. 343.