Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

MEGSZÁLLÓK - L. NAGY ZSUZSA A főváros román megszállás alatt

A budapesti szállodások 1919 késő nyarán és őszén nem panaszkodhattak, hogy nincsenek vendégeik. Legfeljebb bevételeik miatt voltak gondjai. A román városparancsnokságot és annak stábját, a tábornoki bizottságot s annak négy delegációját el kellett helyezni. Irodákra, szálláshelyekre nagy számban volt szükség. A román városparancsnokság Budán, a Gellért Szállóban rendezte be főhadiszállását - a helyet érdemes megjegyezni a későbbiek miatt. Egy-egy román tábornok azonban vendégszállást kapott, mint Serbescu is Groedel báró palotájában. A közkatonák számára természetesen igénybe vették a fővárosi laktanyákat, de a várbeli királyi lovardába is beköltözött egy román század. Az akkori Budapest ékességét, a pesti Duna-part szállodasorát a tábornoki bizottság szállta meg. Kezdetben a Ritz, a Bristol, a Hungária adott otthont irodáiknak és tagjaiknak. Az irodákat hamarosan felköltöztették a budai Várpalotába. Ott először az amerikai és az angol misszió választott helyet magának, a „maradékon" a franciák és az olaszok osztoztak. Bandholtz tábornok fel is jegyezte naplójába: „A Királyi Palotában elhelyezett irodáink a végletekig fényűzőek. Valamennyi iroda falát ugyanaz a borítás díszíti, mint a szoba bútorait, kivéve a csodálatos báltermeket, amelyek falai szilárd márványból készültek és amelyek leírhatatlanok" - szépségük miatt.

1 A királyi vártól elragadtatott Bandholtz „a korábban a császárné (Erzsébet királyné L. N. Zs.) által használt szobában" rendezte be irodáját. 1. Bandholtz: Napló nem diplomata módra. Bp. 1933.32. A missziók tagjai szállodákban laktak, vezetőik számára azonban a magyar arisztokrácia versengve ajánlotta fel palotáinak lakosztályait. A francia Graziani tábornok például abban az Andrássy út 104. sz. alatti szép palotában lakott, ahová tulajdonosa, gr. Széchenyi Lászlóné született Vanderbilt Gladys hívta meg. Szállásadó volt a gr. Edelsheim-Gyulay család, Bandholtz is náluk lakott, a gr. Szirmayak és még sokan mások. A megszállók, valamint szövetségközi ellenőreik életmódja kiáltó ellentétben állt a fővárosi népességével. Utóbbiakat az anyag- és élelmiszerhiány, az infláció, a szénhiány következtében felére csökkentett áramszolgáltatás, és sok más egyéb anyagi baj mellett a megszállás és a helyzet teljes zűrzavarossága, a kormányzatnak 1918—919-cel kapcsolatos megtorló politikája sújtotta. Ezzel szemben a szövetségközi tábornoki bizottság naponta rendezett nagyszabású vacsorákat, akárcsak a román városparancsnokság vezetői. A románok kedvelték a Hungária Hotelt, az antant tisztek összejöveteleiket gyakran tartották az Országos Casinóban, s amikor október végén megnyílt a Nemzeti Casino, oda is meghívást nyertek. Bandholtz tábornok ismert naplója naponta számol be pazar vacsorákról, társas összejövetelekről, amelyeket egyik vagy másik antant misszió vagy annak egyik tagja rendezett a budapesti arisztokrácia tagjainak meghívásával. E mellett a tábornoki bizottság rendelkezésére bocsátották az Operaház páholyait is, így az amerikaiak nem egy előadást a királyi páholyból néztek végig, noha valójá2. Uo. 29.