Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

MEGSZÁLLÓK - L. NAGY ZSUZSA A főváros román megszállás alatt

ciusáig tartott. Büntetőhadjáratot folytattak azok ellen, akiket baloldalinak vagy „túlságosan magyar érzelműnek" tartottak. Mindennapossá tették a botbüntetést, több internálótábort állítottak fel, százakat hurcoltak román börtönökbe és végeztek ki az ország területén. Constantin Diamandi szeptember közepi nyilatkozata szerint 27 000 magyar hadifoglyuk volt. Augusztus 3-án, vasárnap délután a román hadsereg még Budapest határán állomásozott, s azt követelte, hogy a város polgármestere és a kormány egy tagja írásban jelentse ki, átadják Budapestet. A Peidlkormány kérésére Harrer Ferenc, aki hajlandó volt a város vezetését polgármesterként képviselni átmenetileg, Sajó László, az egyesült városi vasutak ügyvezetője kíséretében autózott a Külső Jászberényi útra. Aggódó jótanácsokra, hogy semlegességét és fegyvertelenségét demonstrálja, fehér zászló híján egy hirtelen előkerített fehér abroszt vitt magával. A Külső Jászberényi úton, a pótkávégyár mellett találkozott Harrer, valamint Haubrich két román tiszttel, akik írásos, pecséttel ellátott nyilatkozatot követeltek tőlük a város átadásáról. Ezenközben azonban Ruscescu tábornok Kispest felől már bevonult a városba, és a Dorottya utcai Magyar Király szállodában be is rendezkedett. Az így előállt zűrzavaros helyzet, valamint Harrer és Haubrich taktikázása, ellenállása végül is oda vezetett, hogy semmiféle nyilatkozatot nem adtak, amelyben a román megszállást kívánták és magyar részről szentesítették volna. A kísérletet román részről augusztus 4-én megismételték, immár a Fehér út és a Kerepesi út sarkán Constantiu ezredes vezényletével, Harrerék azonban ezt is el tudták hárítani, s ehhez támaszt találtak Romanelli ezredesben. A román hadsereget nem állította meg az, hogy a főváros vezetése, a Peidl-kormány nem volt hajlandó „behívni" a megszállókat. A megszállók fényűző életmódja Budapest városparancsnokának tisztét először Hóiban tábornok töltötte be. Holbant azonban kínos helyzetbe hozta, hogy a nagyhatalmak Budapestre (és Bukarestbe) küldték Sir George Clerk angol diplomatát azzal a megbízatással, hogy gyorsítsa meg az antant által elismerhető magyar kormány megalakítását és a román hadsereg budapesti (magyarországi) kivonulását. Ennek során napirendre került a román megszállók magyarországi tevékenysége, s I. Károly román király vizsgálatot rendelt el. Ennek kezdete előtt Hóiban öngyilkos lett. Helyére Mosoiu tábornok lépett, Constantin Diamandi pedig azt a megbízást kapta, hogy diplomáciai státusban öszszekötőként működjön a román városparancsnokság, valamint az antant Budapestre küldött képviselői között. A Legfelső Tanács tudomásul vette a román hadsereg manővereit, Budapest megszállását. Tudatában volt azonban, hogy az így kialakult helyzet súlyos problémákat rejt magában. Ezért augusztus 5-én úgy határoztak a nagyhatalmak, hogy szövetségközi tábornoki bizottságot küldenek Budapestre. Feladata az, hogy ellenőrizze a Magyarországgal 1918 novemberében kötött fegyverszüneti szerződés betartását, valamint, hogy „megakadályozza a túlkapásokat a megszállt területeken." A bizottság-