Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

GRANDEUR ÉS GLOIRE - VADAS FERENC Millenniumi piramis és Gellért-hegyi Akropolisz

sításhoz kevés. A kivágott rész pedig nem került elő. Hungária-szobor mint világítótorony A magyar piramis tervének képtelensé­ge annyira nyilvánvaló lehetett, hogy a saj­tó sem mutatott érdeklődést iránta, pedig a millenniummal kapcsolatos ötletek is­mertetésének akkor is nagy teret szentelt, ha irreálisak voltak. A Budapesti Hírlap rö­vid közleménye nem tehette széles kör­ben ismertté a tervezetet, mely így nem gyakorolhatott befolyást a közvéleményre. A lap február 1-i vezércikke viszont mintha az ismeretlen szerző hatását tükrözné, ami­kor helyteleníti, hogy a millenniumi kiál­lítást az 1885-ös országos kiállítás mintájára képzelik el, olyan központi látványosság nélkül, „a mely a honalapítás eszméjét s az ezredéves fennállás gondolatát kifejezi, melynek a kiállítás többi része csak mintegy kerete. Bábel tornya és Eiffel tornya termékenyítsék meg a hi­vatott elméket e dolog megteremtésére, de e pont vagy rész nélkül meddő a kiállítás egész ter­ve"} 1 Az, hogy példaként épp e két tornyot említi a cikk szerzője (valószínűleg maga a főszerkesztő, Rákosi Jenő), akár véletlen is lehetne. De tudjuk, hogy az Eiffel-torony budapesti hasonmása fölállításának gondo­lata épp ekkortájt merült fel. A Bábel tor­nya hasonlat mögött pedig a piramis tervét sejthetjük, melynek részleteire - úgy tű­12. (szerző nélkül): Ezeréves ünnep. Budapesti Hírlap 1893. II. 1. 13. A millenniumi emlékműről: Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. Bp. 1934. p. 354-359; Gábor Eszter: Az ezredéves emlék. Művészettörténeti Értesítő 1983/4 p. 202-215; Gerő And­nik - már két hét után sem emlékezett pontosan a cikk szerzője, de az, hogy he­lyette éppen a megvalósíthatatlanság, a re­alitásoktól elrugaszkodott, emberfeletti nagyravágyás szimbóluma jutott az eszébe, egyértelműen mutatja, hogy a tervezet a lehetetlenségek mely kategóriájába volt már akkor is sorolható. Lehetségesnek, sőt kívánatosnak lát­szott viszont az, ami egyik - bár irreálisan felnagyított - eleme a piramis tervének: a millenniumi kiállítás rendkívülivé tétele egy páratlan, különleges attrakció által, mely kiemelné a kiállítások ekkor már szokványosán ismétlődő sorából. Ezt sok­féleképpen el lehetett képzelni. A legszél­sőségesebb példa éppen a piramis ötlete volt. Kézenfekvő megoldásnak az tűnt, hogy a kiállítást összekapcsolják egy olyan mo­numentummal, mely maradandó emléket állítana a nagy nemzeti ünnepnek. Ez az emlékmű - mely utóbb a Hősök terén épült fel - végül is annyiban kötődött a ki­állításhoz, hogy főkapujának a helyére ke­rült. 1 De felépítése csak jóval a millenni­umi év után történhetett meg. 1893 tava­szán még nem született róla döntés, és megvalósíthatónak látszott az előző évben elhatározott kiállítással egyszerre. Voltak, akik gyakorlatias felfogással azt indítvá­nyozták, hogy a kiállítás egyik pavilonját alakítsák át a rendezvény után nemzeti emlékművé. 14 rás: Az ezredévi emlékmű Medvetánc 1987/2 p. 3-27. 14. Kolbenheyer Gyula - Straub Sándor: A milleniumi kiállítás kérdéséhez. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye 1892/7 p. 232-239. 15. OL K 231 Kereskedelmi minisztérium 33.235/1893 ikt. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom