Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

APÁK ÉS HŐSÖK - SZABÓ DÁNIEL A nemzeti áldozatkészség szobra

A szobrok megalkotói (mindenekelőtt azoknál a szobroknál amelyek a szög elhelyezésével a hierarchiát is megjelenítik) egyértelműen gondolnak a társadalom pénzesebb rétegeire is. Nemcsak egyének, hanem szervezetek, önkormányzatok, egyesületek és vállalatok is válthatnak szögeket. Ez utóbbiaknál már korábban is megjelent a jótékonysági akciókban való részvétel, tulajdonképpen egyfajta hirdetési módként.

31 Nem véletlen, hogy a Nemzeti Áldozatkészség Szobrának meghirdetése után két nappal már megjelenhet az újságokban a hír egy nagyobb adományról: „Ormódy Vilmos, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság igazgatója értesítette a Hadsegélyző Hivatalt, hogy a vezetése alatt álló biztosító-társaság húszezer koronát adományozott a terv megvalósításának biztosítékául."

32 Kritika Külön kérdés lehet, hogy mennyire elfogadott az emlékművek és a szögelések által sugallt értékrend Magyarország, a Monarchia vagy akár általában a Központi Hatalmak társadalmaiban. Az akciók váltakozó módon sikeresek vagy sikertelenek: van, ahol megtelik, vassá válik a szobor, van ahol nem. Ez nem okvetlenül különböző értékrendeket sugall, sokkal inkább a társadalom fizetőképességére, vagy a cél 31. Az 1914 évi frontajándékokhoz a Hadsegélyző Hivatal például tízezer doboz tejkaramellát kapott a Stollwerk gyártól. Jelentés a M.Kir. Honvédelmi Ministerium Hadsegélyző Hivatalának három évi működéséről. 1914. augusztus 20 -1917. augusztus 20. Budapest 1918. 18. A Budapesti Hírlap 1915. április 4-én közli a következő „hírt": „(Százezer korona hadisegítségre.) Ama anyagi eszközök összege, mellyel a Meinl Gyula cég a háború (szoborméret) realitására avagy irrealitására utal. A háború az újságcenzúra korszaka, ebből következően, ha a hatalomnak nem tetszik, akkor az esetleges kritikus hangok nem nyernek nyilvánosságot. Úgy vélem, mégsem erről van szó, mikor azt látjuk, hogy a médiumokban alapvetően támogató cikkek jelennek meg az emlékművekről. A kettős cél az, amely komolyabb kritikát nem tesz lehetővé. A világháború folyamán érthetően nem lehet élesen támadni egy olyan akciót, amely az áldozatok (rokkantak, özvegyek, árvák) megsegítésére szerveztetett. Marad tehát a „fanyalgás", mindenekelőtt a kivitellel kapcsolatosan. Már a „Wehrmann im Eisen" felállítása előtt elhangzik Karl Kraus (egy hivatalos fanyalgó) előadása, amelyben az egész akció társadalmi félrevezető szerepéről értekezik, kifogásolva, hogy a lövészárokban szenvedő katonák áldozata értékelődik le azáltal, hogy a háborúval kapcsolatosan azok neve is ugyanúgy megörökíttetik, akiknek lövészárka a Kartner-strasséra kanyarodik, akik a háborúban nem szenvednek, hanem azon meggazdagodnak. Ennek alapján nevezi a szobrot „Schmock im Eisen"-nek.

33 Ugyanez a momentum jelenik meg a Nemzeti Áldozatkészség szobrával kapcsolatosan, de pusztán egy életkép formájában,

34 vagy a szegedi fahonvédről (ugyancsak életképként) hangzik el, hogy kezdete óta a hadisegítséghez - nagyobbrészt készpénzben hozzájárult, máris meghaladja a százezer koronát. Ebbe nincs beleszámítva az a húsz sebesült számára való hadikórház, melyet Meinl úr a tavalyi év novemberében a freudenaui birtokán létesített és teljesen saját költségén tart fönn." 32. Pesti Hírlap 1915. február 24.10. 33. Die Fackel 1915. február 23.19-20.