Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

APÁK ÉS HŐSÖK - BORUS JUDIT Kossuth a főváros halottja

afféle mozgó tribünöket, és szerencsére, nem tör­tént semmi baj... '^ 6 A küldöttségek a Múzeum és a Nemzeti Színház között, a törvényhatóságok kül­döttei a Kálvin téren gyülekeztek. A Mú­zeum-kertbe csak jeggyel, a csarnokba pe­dig, a ravatalhoz csak külön meghívóval le­hetett bejutni. A főrendek és a képviselőház tagjai a Múzeum díszcsarnokában várakoztak. A család megérkezése után, 10 órakor meg­kezdődött a gyászszertartás. A Budai Dalárda Kölcsey Himnuszát énekelte, majd Sárkány püspök intézett beszédet az egybegyűltekhez. Örök Is­teni add meg, hogy az ő szelleme virrasszon a haza felett mindaddig, míg megzendül a feltá­madás harsonája! Es most menj, tőlünk elköl­tözött drága lélek, tekints le reánk áldó szemeid­del; kérd az Úristent, hogy tegye Magyarorszá­got naggyá, hatalmassá és boldoggá..:* 1 Ezután a nemzet szónoka, Jókai Mór lé­pett elő: „Révpartot ért a gálya, - világkörutat járt kormányosával. ...Egy szózat elég a harczot megszüntetni: «Ne tépjétek egymás zászlóit! ne vágjatok egymáson sebeket! az Kossuth lelkének fáj...» s a küzdelem elmúlik... Ez a te bűvös szemfödeled eltakar minden belviszály t. ...Vezess bennünket most, te ha lot­tóidban is óriás, e nemzeti nagyság felé. "^ 8 Az utolsó szónok Gerlóczy Károly alpol­gármester volt, ki keresetlen szavakkal bú­csúztatta el a főváros nevében a nagy halot­tat: „Nagy halottunk, nézz le reánk, nézde népet, melynek érzelmei fölött mindig uralkodtál, mely azonban soha sem volt így egészen a tied, mint most! ... Csak áldást mondok hamvaidra, kérve a magyarok istenét, hogy tegye oly boldoggá e ha­zát, mint amilyennek te óhajtád. ' 9 A Budai Dalárda a Szózatot énekelte be­fejezésül. Fél óráig tartott, míg a Nemzeti Múzeum lépcsőiről összeszedték a koszo­rúkat; tizennyolc kocsit raktak meg velük. A menetet a temetkezési társulat lám­pás, lovas emberei nyitották meg. A teme­tés egész rendezését különben az Első Ma­gyar Szállítási Vállalat igazgatósága vállal­ta, „s az ott kifejtett pompa, gyönyörű rend, minden kis részletre kiterjedő gondosság az óriási tömeg közepette, valóban ámulatba ejtet­te az embereket"?^ A lámpavivőket követték a küldöttsé­gek, az egész ország népe. „A nemzet impo­záns részvételével megmutatta, hogy Kossuth emléke neki örökkön élő eszmény" Utánuk az öreg honvédek következtek. Most jött a sírkereszt, mögötte Kossuth Ferenc és Lajos Tivadar koszorúja. A koszorús kocsik után a nyolc fekete ló­tól vont gyászkocsi következett a koporsó­val, majd a két Kossuth-fiú. A képviselőház tagjai, a fővárosi bizottsági tagok, valamint szülő- és keresztelőfalujának (Monok és Tállya) képviseletei a család után sorakoz­tak. Az Erzsébet kőrútnál több ezerre menő fekete ruhás női küldöttség és független­86. Album, 114. 89. Album, 122-125. 87. Album, 116. 90. Album, 125. 88. Album, 118-122.

Next

/
Oldalképek
Tartalom