Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

APÁK ÉS HŐSÖK - BORUS JUDIT Kossuth a főváros halottja

reláthatólag mi történik majd, ha meghal Kossuth: „Lármára, zajongásra és tüntetések­re kerül majd sor, kétségtelenül olyan formában is, amilyenben nem kellene; de ez hamarosan el­múlik minden káros következmény nélkül, vi­szont ha a hasonló összejöveteleket megtiltanák vagy akadályoznák, nagyon sokak lelkében nagy keserűség maradna vissza, aminek csak a minden törvényes rend ellenségei örülnének, akik sietnének kihasználni a maguk céljaira a keserűség és a békétlenség bármely forrásból ere­dő érzéseit, jól ismerve Őfelségének azt a ma­gasztos uralkodói tulajdonságát, miszerint Őfelsége és tanácsosai mindenekelőtt őszintesé­get és igazságosságot követelnek, nem félek attól, hogy szavaim kendőzetlensége megfelel-e Őfel­sége legmagasabb elhatározásának. ' A császár válasza, a Legfelsőbb Elhatá­rozás, június 24-i dátummal érkezett a Mi­niszterelnökségre. „Ezen előterjesztés tartal­mát helyeslőleg tudomásul vettem, olyan hozzá­adással mindazonáltal, hogy a kérdéses esetben netalán czélba vett részvét nyilvánításoknál, gyászünnepélyek tartásánál stb. a tett előter­jesztés érdekében is, a királyi hatóságok hivata­losan, testületileg részt nem vehetnek, valamint egy emlék felállítása iránt netán meginduló mozgalomnál és adakozásoknál kormányom tagjai részt ne vegyenek s más magasabb állás­ban lévő hivatalnokok és országos méltóságot viselő egyének is ettől tartózkodjanak. Adva az előterjesztés szerint elfoglalandó álláspont miszerint törvénykezési úton semmi sem tehető, még az esetben is fenntartandó, ha az illető [kiemelés tőlem BJ.f holt tetemének 4. Országos Levéltár (OL), Felterjesztés Kossuth Lajos netán bekö­vetkezhető halála esetén követendő magatartásról. K 26. ME. 1596/1889. Tszám: 650. 5. OL, Lf. elhatározás, K 26. ME., 2405/1889. Tszám:650. Csomó­szám IV. hazahozataláról és az országban eltemetéséről lenne szó. " 5 Mivel az illető, azaz Kossuth Lajos fel­gyógyult, a felterjesztés irattárba került és ott is maradt, egészen 1894 márciusáig. A felterjesztés s a válasz kormánykörök­ben nem volt ismeretlen: „Kossuth már februárban betegeskedett, s ha­lálára már az egyházpolitikai vita folyamán el voltak készülve mind. Sőt leszámolt azzal min­den korábbi kormány is. 1879-ben, mikor az állampolgárságról szóló törvényt megalkották, alighitte valaki, hogy a sokat próbált akkor még nagy hazafi tíz év múltán «nagy hontalanná » váljék. Mikor 1889-ben betegeskedni kezdett s halála fölött aggódtak: Tisza Kálmán And­rássy Gyulának a közvetítésével egyfelterjesztést intézett a koronához, melyre az az elhatározás kelt, hogy Kossuthnak minden tisztesség megad­ható, csak a király s a fennálló törvényes állam, melyet ő negált, nem vehető igénybe. " 5a 1893 decemberének második felében Kossuth súlyosan megbetegszik, influen­zával ágynak dől. Sikerül hamarosan fel­épülnie, de már megérinti az elmúlás le­hellete. Ekkor jegyzi fel egy iratának hát­lapjára: „Nagyon beteg vagyok, betegebb minta múlt év januárjában. Biztatnak orvosaim, de én úgy érzem, hogy rohamosan sietek a vég felé..:* Január 17-én a Piccolo egyik római távi­rata jelenti, hogy Kossuth erős tüdőhurut­ban betegedett meg. Egészsége egy hét múlva már újra helyreáll, bár láza megma­rad. De dolgozik és fenn jár, iratait rende­5a. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Thallóczy Lajos naplója (továbbiakban: Thallóczy-napló), Quart. Hung. 2459. 1. 466. 6. Vas Zoltán: Kossuth Lajos élete III. Budapest, 1965.811.

Next

/
Oldalképek
Tartalom