Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)
APÁK ÉS HŐSÖK - POÓR JÁNOS „Emléke törvénybe iktattatik" (József nádor)
De nemcsak rendi nézetek interpretátoraként döbbentette meg Bécset. Tekintsünk bele a birodalom korszerűsítésének lehetséges módjairól készített nagy munkájába! Véleménye szerint a birodalomban két kormányzati elv létezik: az alkotmányos (avagy a magyar és erdélyi) és az abszolutisztikus (a német örökös tartományokban). Az, hogy Magyarország és Erdély alkotmányát, kormányzatát és közigazgatási rendszerét a nyugati tartományok mintája alapján átalakítsák, elképzelhetetlen, mert alaptörvényeket sértene. De - írja - a korszellem sem az abszolutisztikus, hanem a képviseleti rendszer mellett szól. A fordított megoldás azonban lehetséges: ki lehet terjeszteni a magyar alkotmány „előnyeit" Ausztriára, aminek a lényege az, hogy az örökös tartományok kormányzata elmozdul a képviseleti rendszer felé. Igaz - így József nádor -, hogy a fejedelmi hatalom a nyugati részeken csökken, de a tapasztalat azt mutatja: jól működtetett, mérsékelt kormányformában nem kisebb az uralkodó mozgástere, mint az abszolutista államban. Ha a birodalom „hungarizálása" nem nyerné el a császár tetszését, a reformnak más módja is elképzelhető: az elvből gyakorlattá kell emelni Magyarország önállóságát. Az elv, a Pragmatica Sanctio: Magyarország saját alkotmánya, törvényei és szokásai szerint kormányzandó, más országnak nincs alárendelve, a magyar ügyeket magyarok intézik. A gyakorlat: az országnak nincs önálló minisztériuma, magyar ügyekről az egész birodalomban ille10. JNI. IV. Budapest, 1991. Hrsg. von Ferenc Glatz. 64. sz. 1810. július 21. A nádor a kormányzat reformjának egy harmadik módtékes szerv, az államtanács dönt, Magyarország nem küld és nem fogad követeket, nincs önálló hadserege és hadügye, nincsenek önálló pénzügyei, kereskedelmi érdekei pedig alá vannak rendelve az örökös tartományok érdekeinek. A konklúzió: Magyarország önállóságát önálló minisztérium felállításával, a magyar hadügy és pénzügy teljes elkülönítésével kell meg teremteni. Mindez - olvashatja mintegy vigaszul a császár - nem jelentené a birodalom széthullását, hiszen az uralkodó személyének közössége olyan összetartó erő, amely a jelenleginél nem rosszabbul, hanem jobban szolgálná a birodalom egészének érdekeit. 10 Az osztrák főherceg, akit bátyja 15 évvel korábban azzal bocsátott útjára, hogy leendő országát csak mint a birodalom egy részét kezelje, meglehetősen messze jutott. A birodalom megújításának egyik lehetőségét abban látta, hogy az addig diszkriminált ország alkotmányát kiterjesszék az egész birodalomra, azaz a Pragmatica Sanctio által összefogott laza konglomerátumot hungarizálják. A másik lehetőség pedig egy olyan típusú perszonálunió körvonalait sejttette, amely Magyarországnak messze több önállóságot biztosított volna, mint amennyivel aktuálisan rendelkezett, többet, mint amekkorára az 1867-es alkuval szert tett, s csak azzal volt mérhető, amit 1848-ban kivívott. A nádor javaslatát Bécsben a felelős politikusok döntő többsége ellenségesen fogadta és természetesen nem fogadta el a címzett, Ferenc császár sem. Az elkövetját is felveti, az apróbb javításokat, ezt azonban néhány sorban elintézi.
