Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

MÁRTÍRIUM - MIHANCSIK ZSÓFIA interjúi Nagy Imre temetése és az 56-os emlékmű születése RAJK LÁSZLÓVAL és J0VÁN0VICS GYÖRGGYEL

Azt mondja, hogy új rítust akart teremteni. Abban a logikában, mellyel ezt az új rítust végiggondolta, mi a funkciója az emlékmű másik részének, a Nekropolisznak? Az egésznek valóban van egy szigorú konstrukciója. Meg van szabva, hogy általában honnan érkezünk. A főbejárat felől, átlósan egy saroknál rendszerint megpillantjuk az emlékművet, a legtávolabb a halottaktól. Erre gondolva komponáltam az egyik legfontosabb nézetét az emlékműnek, bár ez nem a szembenézete. Ahogy elindulunk, és el akarunk jutni bármelyik halotthoz - körülbelül egyforma távolságra vagyunk mindegyiküktől, sugarasan egy hatalmas köríven vannak távol tőlünk, és mi a kör gyújtópontjában vagyunk -, csak úgy tudunk hozzájuk jutni, hogy egyszer csak beleütközünk a Nyitott Sír látványába. Ezt a fekete pontot nem lehet nem észrevenni. Abban a pillanatban lehajtjuk a fejünket, ha virág van nálunk, rátesszük, majd fölemeljük a fejünket és megnyugszunk. Ez a kompozíció lényege. Innen egy végtelen, perspektivikus út visz egy ősi barbár templomhoz. Ez egy halotti templom, a halottak városa, nekropolisz. Barbár. Stilisztikai értelemben használom a szót, a nagy ősi kövek miatt. Ezek ötlete nem tőlem ered, ez volt a pályázati kiírás, amely egy halálba indulónak, Angyal Istvánnak Eörsi István által a börtönből kimentett búcsúmondatát idézte: „Egy nagy rusztikus kő legyen a csőcselék emléke"... Ezért a pályaművek 90%-a kövekből volt komponálva. Ez a nagy rusztikus kő telitalálat; a barbarizmus vagy a korai művészet, a történelmi stílusok előtti művészet a legkevésbé sem volt barbár. Hanem fantasztikus tudás volt - gondoljon a menhirekre, a dolmenekre vagy a Stonehenge köveire - .valószínűleg asztrológiai tudás, amelyet még ma is alig tudunk megfejteni. És nem volt daru, és nem voltak műszerek, mégsem sablonosak. Igazi plasztikai jelek. Zseniális szobrok. Primitív, barbár - ezeket tehát én mindig pozitív értelemben használom. A primitív esztétikailag magasrendű stílus, amely nálam pusztán a naturalizmus ellentétét jelenti. A barbár meg egy történeti meghatározás: az az idő, amikor még nem volt villamos. Kész. Úgy gondoltam, azért köszönhetem meg Angyal István esztétikai tanácsát, hogy durva kövekből komponáljak, mert nem választhattam volna semelyik történelmi stílust sem, még a magam stílusával is nagyon vigyáznom kellett. Ugyanis abban a pillanatban, amint a négyszáz kivégzett sírjára néztem - és már régóta néztem, már a tilos időkben is -, méltatlannak