Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

MÁRTÍRIUM - MIHANCSIK ZSÓFIA interjúi Nagy Imre temetése és az 56-os emlékmű születése RAJK LÁSZLÓVAL és J0VÁN0VICS GYÖRGGYEL

Ezért csináltuk végül azt, hogy a kolonnád oldalaira feltettünk nagy nemzetiszínű lyukas zászlókat, vagyis behoztuk ezt az elemet, csak nem a koporsók fölé. De közben azt is megtudtuk, hogy valaki megtalálta azt a lyukas lobogót, amely 56-ban a parlamenten lógott, úgyhogy az a bizonyos kiemelt üres koporsó azzal volt leterítve. De abban biztosan igazad van, hogy a szószék és az akasztófa nem a közízlés alapján készült. Hegyi Lóránd azt írta, hogy a ravatal a magyar posztmodern építészet egyik nagyon erős vizuális megjelenítési formája. Valóban nagyon furcsa dolgok vannak, ha az ember elkezdi szemügyre venni az elemeket. A koporsók mellett álló kandeláberek az Operaház Aida-előadásáról származnak. Tehát még csak nem is igazi temetési kandeláberek, ugyanis az Operaházéi szebbek voltak: gyönyörű, ezüst hatású, nagy, nehéz kandeláberek. És mellettük ott van ez a rozsdás vas meg a fehér lobogó. Tehát nagyon eklektikus volt a látvány. Nem beszélve arról, hogy az elkészült díszlet aztán tovább épült. Hiszen az emberek elkezdték rárakni a virágokat, koszorúkat. Ez a végére közös mű lett. Mi egyébként pont ezért nem akartunk külön helyet kijelölni a virágoknak. Ezen is nagyon sokat vitatkoztunk a biztonságiakkal: ők azt mondták, az emberek nem tehetik le a virágokat a koporsók elé, mert így túl közel jutnak a díszőrséget álló személyiségekhez. Mi meg mondtuk, hogy márpedig oda kell engedni az embereket a koporsókhoz, az nem elég, ha csak elvonulnak előttük: tehát a díszlet folyamatosan épült, mi csak alapot csináltunk a közös műhöz. Tudom, hogy más térben volt a kettő és más funkciót is töltött be, de volt-e valami közös a párizsi Père Lachaise temetőben 1988-ban felállított Nagy Imre-emlékműben meg a Műcsarnok előtti ravatalban - hiszen mindkettő a te fejed szerint készült. Annyira nem volt bennük közös vonás, hogy én a Père Lachaise-it nem is tekintem magaménak: a kivitelezés során ott annyi változtatás történt, hogy az már nem az enyém. Kinek az ízlése szerint? Hát ezt az illető majd elmondja egyszer, ha akarja. Arról nem beszélve, hogy én kicsit sértőnek tartottam a magyar képzőművészek szempontjából - ezért egyébként előre is elnézést kérek azoktól, akik kitalálták és szervezték a dolgot -, hogy meghívnak valakit megtervezni az emlékművet nevezetesen engem -, és nem pályázatot hirdetnek meg. Ez ugyanis azt jelentette: eleve feltételezték, hogy a magyarországi alkotóművészek nem mernek majd pályázni az emlékműre.