Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)
A KOLLEKTIVIZMUS BŰVKÖRÉBEN - SZŰCS GYÖRGY A „zsarnokság" szoborparkja
A fenti józanságra intő gondolatok képezték közvetlen előzményét a hivatalos határozatoknak. Az 1991. évi XX. törvény 109. §. intézkedett arról, hogy a közterületen művészeti alkotás elhelyezéséről, áthelyezéséről, lebontásáról a település önkormányzatának képviselőtestülete, Budapesten a fővárosi önkormányzat dönt. A fővárosban a fentiekhez az érintett kerületek egyetértése szükséges. A nem önkormányzati tulajdonú épületen lévő művészeti alkotásokat az illetékes önkormányzat képviselőtestülete - szakvélemény kikérésével - védeni köteles, új elhelyezés esetén véleményezési joga van. 1991 januárjában (majd megismételve áprilisban) a Fővárosi Önkormányzat levélben kérte fel a kerületek polgármestereit és az ottani Kulturális Bizottságokat, hogy tegyenek javaslatot az eltávolítandó emlékművekről, emléktáblákról. 16 A Fővárosi Közgyűlés 1991 végén foglalkozott a kérdéssel oly módon, hogy sorra vette a szóban forgó emlékműveket, emléktáblákat, s egyenkénti szavazással döntött további sorsukról. (Az idő sürgetett, hiszen a Thököly útnál lévő Kiss István-féle Felszabadulási emlékművet egy hónappal korábban ismeretlen tettesek ledöntötték.) A végül szoborparkba kerülő művek közül 9. Karl Marx: Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája. (Bp. 1960). 11. old. 10. Fehér Lajos: Harcunk Budapestért. In: Szabadság. Magyar írók antológiája. (Bp. 1951 ). 225-228. old. 11. Beke László: A budapesti Sztálin-szobor ledöntése. Belvedere. 1989.3.SZ. 3-6. old. 12. Wehner Tibor: A hazugság emlékművei. Új Forrás. 1990. 4. sz. 104-110. old. 13. Múzeumi Hírlevél. 1990.5. sz. 24-25. old. 14. Sinkó Katalin: Oh, Amnézia úrnő (ne) jöjj el! (Gondolatok a vita alakult ki a Steinmetz (Mikus Sándor, 1949) és Osztyapenko kapitányokról (Kerényi Jenő, 1951) mint Budapest városképének immár megszokottá vált elemeiről, amelyek a főváros bejáratánál és kijáratánál emelkednek. Végül az a szemlélet győzedelmeskedett, amely arra utalt, hogy sokak számára e két szobor az elnyomás kezdeteinek emlékét jelentette. Ugyancsak felvetődött a viszonylag kései (Marton László, 1988) Szakasits Árpád álló alakos szobrának eredeti helyén való megőrzése, ám ez is leszavazódott. A közgyűlésen érdekes történelmi viták alakultak ki, amelyek arról tanúskodtak, hogy a tárgyalt köztéri alkotások nagy részénél az ábrázolt személy egy-egy, az aktuális hatalom számára kedvező tulajdonsága vagy politikai tette hangsúlyozódott ki. A megtartásukról érvelők az illető személyiség más, alkalmasint pozitív tulajdonságaival érveltek. 17 A bontások ütemezésével és szakszerű végrehajtásával a köztéri szobrokra egyébként is felügyelő Budapest Galériát bízták meg. Eredetileg 1992. december 31-ig szólt a határidő, de az 56-os szervezetek ultimátumot intéztek a fővároshoz, hogy október 23-ra tekintettel már szeptemberben hajtsák végre az eltávolításokat. A Magyar szobordöntögetésról). Magyar Narancs. 1990. május 3.10. old. Hasonlóképpen vélekedik Pótó János is: Dési János: „A szoborbontás pótcselekvés". (Interjú). Magyar Hírlap. 1992. szeptember 23.9. old. 15. Magyar Közlöny. 1991.68. sz. 1277. old. 16. A HVG 1991. december 7-i száma közreadta a fővárosi közgyűlés elé kerülő köztéri műalkotások rendezési javaslatát. A táblázat tartalmazza az alkalmanként eltérő kerületi és fővárosi véleményeket az egyes műalkotások sorsáról.
