Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)
A KOLLEKTIVIZMUS BŰVKÖRÉBEN - BALÁZS MAGDOLNA Az Ifipark
rice, a Color és a Tűzkerék. 1 979-ben a Hobo Blues Band, az Edda, a Karthago és a Dinamit. Az 1978-as év nézőcsúcsai a következők voltak: április 30-án a Piramis-P. Mobil közös koncertjén 10 ezer ember váltott jegyet, a december 23-ai karácsonyi Piramis koncertre 7773 jegy kelt el, május 30-án a P. Mobil koncertre 3341, május 1én a V Moto Rock-Korái közös koncertjére 3003 jegyet váltottak. A park népszerűségi listáját ebben az időben a P. Mobil vezette, második a Mini volt, harmadik az SBB, és a negyedik a Piramis. 1978 tájékán a parkban is kezdett megmutatkozni egyfajta kulturális megosztottság. A park közönsége a rock-diszkó, illetve csöves-digó kulturális harcban az utóbbiak, míg a vezetés - a kiegyensúlyozás szellemében - az előbbiek oldalára állt. A rocknak és a diszkónak valóban más volt a világa, a hangulata, a tér- és hangigénye. Míg a disco intimebb műfaj volt és inkább zárt helyiséget igényelt, a rock szabad mozgást, szabad teret, s mindenekelőtt szabadságérzetet. Hogy a kulturális ellentétek ne feszüljenek a végsőkig, a park vezetése 1978-ban megpróbálta átszervezni a programot, s a közművelődési jelleg erősítése végett minden napnak karaktert próbált adni. Kedden rocknap volt, szerdán dzsessz estek, majd nemzetiségi táncházak (délutánonként műsoros úttörőprogramok), csütörtökön táncos műsorok zenekarokkal, pénteken diszkós táncos est, szombaton és vasárnap pedig szerkesztett műsorok, illetve koncertek. Az együttesek tagjai és vezetői nyomatékkal is fel lettek szólítva a közművelődési funkció erősítésére, de ez a szándék az esetek többségében már visszájára sült el. Legendává vált például a P. Mobil vezetőjének, Schuszter Lórándnak egyik alakítása, amikor két szám között felmondta: „... minden vízbe mártott test súlyából annyit veszít...", majd versidézetekkel is megtűzdelte összekötő szövegét. A vég és az utóélet 1980. május 27-én egy Edda koncert alkalmával a park bejáratához vezető lépcsők kőfalai leomlottak, s a baleset során öt fiatal megsérült. 18 Ekkor a parkot két hónapra be is zárták, s ez az esemény már előre vetítette a létesítmény sorsát, további alkalmatlanságát korábbi funkciója betöltésére. Az események ilyen alakulásához hozzátartozik, hogy a Vár-bazár építészetileg és akusztikailag eleve alkalmatlan volt szabadtéri koncertek helyszínéül. Csak tetézte a bajt, hogy az 1961-es helyreállítási munkákat követően sohasem invesztáltak jelentős mértékben a park létesítményeibe, nem fordítottak gondot nem hogy a fejlesztésre, de az állagmegőrzésre sem. Az itt fellépő zenekarok sok esetben panaszkodtak arra, hogy még egy valamennyire civilizáltnak mondható öltözőjük sincs, különféle fabódékban kell öltözniük. A park 1984-ben - miután nem bírta sem a funkciójával járó megterhelést, sem az állagmegőrzés elmaradását - bezárt, s az egész Várbazár kezelését a Fővárosi Tanácstól 1989-ig a Budapesti Művelődési Központ (BMK) vette át. A BMK lényegében sem a Várbazár hasznosításával, 18. Baleset az Ifjúsági Parkban. Népszabadság, 1980. máj. 28.8. p.
