Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A KOLLEKTIVIZMUS BŰVKÖRÉBEN - BALÁZS MAGDOLNA Az Ifipark

Az Ifípark indulásakor már kialakult - amiről egyébként a neve is árulkodik: Ifjúsági Művelődési Park - az a később szokássá vált rendszer, hogy a különféle kulturális szemlék győztesei, a szavalóversenyek üstökösei és felfedezettjei, s az akkor szerveződő irodalmi színpadok is helyet, méghozzá meglehetősen kitüntetett helyet kaptak a park programjában. De szerveztek divatbemutatókat, táncversenyeket, VIT-koncerteket és meghívtak külföldi vendégegyüttest is. A Magdeburgi Vasutas Táncklub például többszöri vendége volt a park közönségének. Az ifjúsági park irányítói, az ifjúságpolitika alakítói nem tudtak és nem is akartak lemondani arról, hogy az ifjúságot neveljék, irányítsák, műveljék, gyomlálják, ismeretterjesszék, hogy a személyiségfejlődési folyamatok élére álljanak, hogy a szocializáció - még a szórakozás, a szabadidő eltöltése is - irányított és kontrollált folyamat maradjon. S azután persze, ahogy ez ebben a városban lenni szokott, a merev szabályok és keretek kiváltották egy mértékadó, kis csoportnak az ellenállását, mondhatni ösztönözték egyfajta avantgárdé kultúra megszületését. Még 1961-ben megalakult a Bajcsy Zsilinszky út és az Alkotmány utca sarkán lévő Dália eszpresszóban

6 a Budapesti Ifjúsági Jazzklub, ami az Ifípark téli helyszíne lett. Itt már jazzt játszottak és nem szalonzenét, itt lépett fel először, majd később az Ifiparkban is játszott Pege Aladár, Szakcsi Lakatos Béla, Deseő Csaba, Benkő László, Freinreisz Károly, Laux József, no és a Bergendy testvérek, akik később együttest 6. Sebők János: Magya-rock 1. rész. Bp. Zeneműkiadó 1983. 30-35. p. alakítva az Ifípark első és egyetlen hivatalos együttesévé váltak. Érdemes megemlíteni, hogy a jazz-számok közötti szünetekben, szünetzenészként, itt kapott először nyilvános fellépési lehetőséget Szörényi Levente is. A Dália presszóban jött létre az első alternatív zenei klub, amelynek törzsközönségét zenészek, képzőművészek, írók, újságírók, egyetemisták alkották, a fővárosi értelmiség hangadó, az újdonságra, a szubkultúrára leginkább fogékony része. A Dáliába lejárni az ingerszegény környezetből való kilépést jelentette, hasonszőrűek barátságát és kapcsolatokat, a különbözés érzését, amelyet az akkori normális hétköznapok nemigen adtak meg. 196162-ben a fiataloknak szórakozó és ismerkedési helyül csak az Ifípark és a Dália adódott, ha nem számítjuk (és nem számítjuk) a korszak különlegesen barátságtalan és mindenféle otthonosságot nélkülöző presszóit, eszpresszóit. (A Dália később, az otthonosság és jóérzés emlékét is felszámolandó, önkiszolgáló étterem lett, majd a 80-as évek második felében a City Grill hálózat egyik láncszemévé alakult át.) A park a 60-as évek első felében csak kereste arculatát. Az ötletgazdák által kitalált andalító, neveléses-szórakoztatási funkció már nem, a fiatalok részéről felmerülő alternatív szórakozási igények még nem tudtak áttörni és a park arculatát karakteressé alakítani. Csak az avatott és a résztvevő ember látta, érzékelte, hogy a felügyeleti szerv által elképzelt „minta" szórakozóhely és a park közönségének valóságos igé-